Arany Málna-díj Komáromban?

Egyesek szerint a választások előtti kampányidőszak meghatározó, viszont van, hogy jelentőségteljesebb az a négy évnyi munka és teljesítmény, amit az előző körben pályára állított csapat véghezvisz egy adott városban vagy községben. Elég korán elindult a lavina Komárom városában, és a Szövetség viszonylag komolyan felépített stratégiával próbálta meg bekebelezni a várost. Számtalan képviselőjelölt plakátja került fel a közösségi média felületeire, és marketingfilmekből sem volt hiány, amelyek a telefonos applikációkba és reklámshortokba beférkőztek. Mindez nem olcsó mulatság, ha ilyen magasra tesszük a lécet.

A Szövetség képviseletében induló polgármesterjelölt a választások után úgy nyilatkozott, hogy kevés volt az idő, s az alig egy éve működő pártnak még több kell, hogy komáromi viszonylatban is eredményeket érjenek el. Eredmények voltak, csak más színekben, s valószínűleg az örökös marakodás még ott él a választópolgárokban. Két tényre kell figyelni a köznép életéből: 1. A magyarok széthúznak a régiókban az érdekek miatt. 2. Közös lónak túros a háta. Ilyenkor érdemes az egyszerű emberek fejével gondolkodni, s nem nagy ígéretekkel bombázni azokat, akik életben tartják ezeket a régiókat. A bizalom már olyan szinten megzuhant, hogy képtelenség igazán jó forgatókönyvet írni a kialakult helyzetre.

A közösségi média tévútra csalja azokat, akik nem figyelnek a körülöttük zajló eseményekre. Kezdjük azzal, hogy a kevesebb néha több! Amikor az ember leül ebédszünetben, és szeretne egy ötperces Hofi-videóval kikapcsolódni, akkor nem biztos, hogy épp az önmagát legalább háromszor ismétlő kampányvideóra kíváncsi. Egyszer megnézzük, de utána már a szimpatizálásról az antipatizmusra kerül át a hangsúly, főleg ha folyamatosan nyomják le az emberek torkán. A felbukkanó számok is lehetnek megtévesztők, ugyanis a hirdetésekkel megszerzett követések és kedvelések nem a valódi támogatást adják vissza. Míg az egyik félnek több mint ötezer követője van, addig a másiknak hivatalos oldala sincs. Csalfa dolog a számháború, ugyanis ha ebből indulunk ki, akkor csalfán arra következtethetünk, hogy egyértelműen előnyben vagyunk. A valóság viszont mást igazolt…

Talán érdemesebb lenne összedolgozni, és a célokat közös erővel megvalósítani? A Szövetség komáromi szervezetének elnöke az eredmények után lemondott posztjáról, és egy érdekes gondolatot emelnék ki a szövegkörnyezetből: „Komárom régi-új polgármesterét megpróbáltuk elcsípni, megszorongatni, ez most nem sikerült.” Az lenne most itt a kérdés, hogy ha látunk egy működő rendszert, akkor miért szeretnénk megdönteni, ha azt mondogatjuk, hogy közösek az érdekeink? Legyen párthoz kötött vagy párt nélküli független induló, nem az lenne a cél, hogy ebben az óriási nagy hajóban együtt evezzünk valamilyen közös cél felé?

Ez a történet egyszer talán még derűs és vidám lesz, hisz Adam Sandler is számtalan Arany Málna-jelölést és díjat tudhat magának, mégis közkedvelt személyiség. A kérdés csupán annyi, hogy ezt a közkedveltséget nem fogjuk-e túlságosan felaprítani csak azért, hogy mindenkinek juthasson egy kis falat abból a bizonyos tortából?