<p>Nyáron az ember olyanokat is csinál, amilyeneket máskor nem, én például keresztrejtvényt fejtek. Beírom az „eredeti dzsem” helyére, hogy „jam”, elcsodálkozom azon, hogy némely rejtvénykészítők az olasz színésznőket illetően leragadtak Mutinál és Lisinél, de ezzel persze senkinek sem ártanak. </p>
Anyós a hordóban
Az más kérdés, hogy néha nem tudnak magyarul, például nem tudják, hogy a „bennszülött” az „őslakos”, nem pedig „őslakó”. Aztán van itt még egy dolog. Úgy emlékszem, hogy régebben a megfejtés mindig valamilyen magvas gondolat volt, néha felemelően szép, máskor vicces, de mindig elgondolkodtató csattanó, azaz poén. Most? Kezembe akadt egy rejtvényújság, amelyben ilyen „poénok” vannak: „Ha nem sikerül jó szóval, győzd meg erőszakkal!” Egy másikban: „Az rizling, az merlot, az meg ott a tíz éve eltűnt anyósom.” Mármint az egyik hordóban. Vagy: egy képen három gyerek bőgve veri magát a földhöz, az apjuk foltos ruhában, zsebében butykos, a nyitott ajtóban az anya, aki azt mondja – ez a megfejtés – „ma este én megyek a haverjaimmal kocsikázni!” És mehetnék végig, egyik rejtvény alpáribb, mint a másik. De a csúcs a következő, amit egy harmadik újságban találtam. Egy idős asszony megy át járógéppel a zebrán. Az autók állnak, a legközelebbiből kedélyes (?) arckifejezéssel kiszól a sofőr: „igyekezzen, néni, nem akarok itt megöregedni!” Leteszem a ceruzát. Most komolyan kérdezem: ez vicces? Felemelően szép? Vagy mi? Éppenséggel elgondolkodtató abban az értelemben, hogyan lehet kitalálni, s ráadásul közölni ilyen durva poénokat. Átfut az agyamon, nem valamiféle rejtett társadalomkritika akar-e ez lenni, de nem, a rejtvény más műfaj. Az ilyen rejtvény pedig lassan csepegtetett méreg, belerondít az emberek jó ízlésébe, mások iránti érzékenységébe, tapintatába. Aki pedig maga is durva, megerősítést nyerhet abban, hogy ez a normális. Pedig van bunkóság e nélkül is, épp elég. Hogy az emberek a tömegközlekedésben nem állnak fel az időseknek, egy-két kivételtől eltekintve – akiket aztán mindenki néz, hogy mi van, megőrültek? –, úgy tűnik, ma már normális. De láttam olyat is, hogy a buszban a tolókocsiban ülő fiatalt nem akarták az erre fenntartott helyre engedni. A legújabb „élményem”. Egy anyuka három gyerekkel szállt fel a buszra. Az egyik a kocsiban, a másik a karján, a harmadiknak felszállás közben kiesett a kezéből a baba, vissza a járdára. Az anya kiáltott a sofőrnek, hogy ki kell szállnia, persze a két nagyobb gyerek azonnal rázendített, hogy hova megy az anyjuk, mire megszólalt valahonnan egy ideges, durva hang: „na, mi lesz már, indulunk végre?!” Pedig az egész csak egy-két percig tartott.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.