Ami késik, nem múlik...

Minek bontana most házakat – vagyis próbálna meg bontani, mert a rendőrségnek ehhez valószínűleg lenne egy-két szava –, ha addig csinálhat még pár felvonást. Az, hogy péróbontást hirdetett, ne tévesszen meg senkit. Tudta jól, a tévéstábok megjelenéséhez ez kell. Pár hét múlva várhatjuk az újabb „meghívót”, s az újabb elmaradt bontást... (Még mielőtt mindezért a médiát okolnánk, jegyezzük meg, a sajtó arról tudósít, amiről az emberek beszélnek, ami történik.)

Hasonló profizmussal állítja át a közvélemény nem kis részét a maga oldalára. Amíg csak egy „egyszerű” neonáci volt, aki csapatával fekete egyenruhában cigányellenes jelszavakat skandálva grasszál az utcákon, szinte mindenki elutasította. Most, hogy telket vett, s birtokosként próbál rendet rakni saját parcelláin, mindjárt más a nyilvánosság hozzáállása. Nem véletlenül. Cigányt verni a romákat egyébként nem kedvelő átlagember sem szeret, ám azt mindenki megérti, ha valaki amiatt mérges, mert cigányputrik állnak telkén. Nem meglepő, ha az ország más régióiba is turnézni hívják őt és csapatát.

Az egyik alapvető kérdés úgy hangzik, a vele szimpatizálók tudatosítják-e, hogy Kotleba nem a megoldás, hanem a problémára adott gusztustalanul rossz válasz. A másik, még fontosabb kérdés pedig az: a felelős politikusok mikor kezdenek hozzá a romakérdés megoldásához. Toleranciáról szóló jelszavakkal tele a padlás, reális megoldás nélkül csak a Kotleba-féléket hozzák helyzetbe.