Ami elől Fico menekül

Azt kockáztatva, hogy esetleg belefut egy óriási pofonba és szertefoszlik verhetetlenségének mítosza. Mert úgy érzi, a másik alternatíva a lassú halál, a biztos megsemmisülés.Amikor a kormány elfogadta az idei éves költségvetést, megerősítést nyert a gyanú, Fico indulni akar az elnökválasztáson. Ez a költségvetés az utolsó, amikor még úgy lehet egy kicsit osztogatni, hogy az megúszható látványos konfliktusok, komoly megszorítások nélkül. Ahol még a jövő kárára bevethetőek az egyszeri intézkedések, könyvelési trükkök. Később a növekvő államadósság miatt problémák egész hada jelentkezik majd. Az első helyen az adósságfékről szóló alkotmánytörvény áll, amely határértékeket és megszegésük esetén szankciókat állapít meg. 2016-ig legalább két, de lehet, hogy három újabb lécet is lever a kormány, amivel újabb és újabb szankciókat aktivál. A költségvetési kiadások 3%-ának zárolása és a kiadások befagyasztása 2015-től már programozva van, de az igazi rémálom az, hogy a 2016-os választási évre(!) kiegyensúlyozott (hiány nélküli) költségvetést kellene benyújtania a kormánynak. Az ezt megkövetelő szinttől (57%) 0,2%-kal marad el a tervezett adósságpálya. A Költségvetési Tanács is figyelmeztetett, hogy ez a minimális különbség több okból is eltűnhet. Ha azonban Ficót elnökké választják, akkor új kormány áll fel, amely az alkotmányos törvény szerint két év haladékot kap, és felmentést a szankciók alól. Aztán jönnek a 2016-os választások újabb kormánnyal, újabb 2 év haladékkal. De ez még nem minden. Ha nem csökken érdemben és fenntartható módon az államháztartási hiány és nem haladunk uniós vállalásaink szellemében a kiegyensúlyozott költségvetés felé 2017-ig, akkor nemcsak a Költségvetési Tanáccsal, hanem az EU Bizottságával is háborúskodás várható. Például nem szüntetik meg a túlzottdeficit-eljárást, büntetéseket helyezhetnek kilátásba. Meg persze a piacok sem veszik majd olyan kedvező kamatokkal az egyre növekvő államadósságot, a kamatkiadások megugranak. Ezzel párhuzamosan egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a Smer nem tudja érdemben és tartósan csökkenteni a munkanélküliséget, garantálni a beígért szociális biztonságot, kezelni a romaproblémát. Egyszóval a Kotleba-jelenség – amelytől Ficoék joggal ijedtek meg – regionálisból országos trenddé válik. Márpedig a Smer sikere korábban éppen abban állt, hogy sikeresen integrálta a baloldali, populista és nacionalista szavazótábor nagy többségét, de most épp ők, Fico választói szavaztak – egyelőre Beszterce megyében – Kotlebára. Ez országos szinten nem kevesebbet jelent, mint hogy odalesz a Smer egypárti kormányzása (Kotlebával meg mégsem lehet koalícióra lépni, mint annak idején az SNS-szel). Ennek a – saját maga által teremtett – csődtömegnek a rémképét látva már nyilvánvaló, hogy miért menekülne a felelősség elől Robert Fico a kényelmes elnöki bársonyszékbe (annak minden előnyével) legalább egy ötéves ciklusra. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója