Ami a rostámon fennakadt

Az Európai Bíróság elutasította Szlovákia és Magyarország beadványát az Európai Tanács 2015. szeptemberi döntése ellen, amely 120 ezer, a görög és az olasz táborokban összezsúfolt menekült ideiglenes áthelyezését rendelte el az uniós tagországokban. Az indoklás szerint a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza a tanácsot erre, ha „egyértelműen azonosított vészhelyzet” van. Ezért a budapesti kormánynak immár jogerősen 1294 menekültet, Pozsonynak pedig csaknem ezret kellene befogadnia. Dimitrisz Avramopulosz migrációs politikáért felelős biztos közölte: ha Budapest, Prága és Varsó tovább ellenkezik, az uniós bíróság súlyos pénzbírsággal sújthatja mindhármukat. Szlovákiát nem említette. Tudja, mit ígérhetett Fico. Nyilvánvaló, hogy Angela Merkel naiv „Wilkommenskultur”-ja megbukott. Nyugaton máig nehezen tudnak különbséget tenni menekültek és gazdasági bevándorlók között, az utóbbiakat pedig képtelenek kitoloncolni. Emiatt is nőtt a véres cselekedetekbe is torkolló terrorveszély. Melléfogtak a brüsszeli döntéshozók is, akik adminisztratív eszközökkel igyekeztek megoldani a válságot. Eredménytelenül. Egyre több politikus döbben rá arra, hogy a brüsszeli törekvés zsákutca, az EU külső határai nem válhatnak átjáróházzá. A menekültválságon ezért csak közös erőfeszítéssel, kellő szolidaritással lehet úrrá lenni. Nehezen és nem azonnal. De hosszabb távon csak ez lehet eredményes. Nem bírósági diktátum.

Kioktató kommentár

Totális szereptévesztésnek nevezte Rigó Konrád kulturális államtitkár beszédét egy hazai portálon a -tsák szignó mögé bújó szerző. Szerinte a „magyar politikusféleségnek” semmi oka jó képet vágni a szlovák nemzeti felkelés évfordulójához. Méghozzá Dunaszerdahelyen beszédet mondani, csak szlovákul. Ami csúsztatás, mert a jelenlévők szerint magyarul is elhangzott a megemlékezés. Próbáljunk disztingválni. Nyilván addig nem ünnepeljük a szlovák alkotmányt, amíg az alaptörvény nem tartja a szlovákiai nemzeti kisebbségieket is államalkotónak, minden téren egyenrangúnak. Vannak azonban másféle évfordulók. Ide tartozik szerintem a szlovák nemzeti felkelés, amelynek jelentőségéről, hátteréről, a partizánok számáról máig vitatkoznak a történészek. Két tény azonban vitathatatlan: a felkelés antifasiszta volt, s a harcokban mintegy háromezer magyar is részt vett. Nem sejthették, hogy Beneš, Husák és mások mennyi tragédiát okoznak eleinknek. Ez a szlovák politikusok között máig tabu. De helyénvaló, ha magyar politikus is fejet hajt a felkelés minden tisztességes résztvevőjének emléke előtt, és két nyelven hívja fel a figyelmet a térségünkben elburjánzó újnáci és más szélsőséges megnyilvánulásokra. Így várhatjuk el, hogy a mi ünnepeinket is megtisztelje a többi közép-európai közösség.

Aggasztó hírek Kárpátaljáról és Erdélyből

A kijevi parlament határozatot fogadott el, mely szerint a nemzetiségek nyelvén csak a vegyesen lakott területek óvodáiban és az iskolák alsó tagozatain lehet tanítani, az 5. osztálytól fokozatosan át kell állni, a középiskolákban pedig már csak ukránul lehet tanítani. A kárpátaljai magyar iskolákat ellehetetlenítő tervezet akkor lesz hatályos, ha Petro Porosenko államfő aláírja, a tiltakozók tőle várják a felháborító döntés elutasítását.

Forr a levegő Marosvásárhelyen is, ahol a római katolikus gimnáziumot akarják megszüntetni. Román titkosrendőrök zaklatják a tiltakozó szülőket, a korrupcióellenes ügyészség pedig Tamási Zsolt volt igazgatót és Stefan Somesan volt megyei főtanfelügyelőt hivatali hatalommal való visszaéléssel gyanúsítja. Állítólag a gimnázium létrehozásakor, 2014-ben, mindketten tudták, hogy az intézet nem rendelkezik a szükséges engedélyekkel. Ha valóban akadtak formai hibák, akkor azokat némi jóindulattal korrigálni lehet, de a marosvásárhelyi nacionalisták eltökélték, hogy újabb magyar iskola márpedig nem lesz a megyeszékhelyen. A magyar kormány mindkét esetben élesen tiltakozott. Nagy kérdés, vajon nem túl későn-e. S mire véljük Szijjártó Péter szavait, aki e hét elején hangoztatta, hogy a román–magyar viszonyban lényeges javulás állt be. Az ukrán–magyar kapcsolatokat pedig a magyar külügyminiszter kiválónak ítélte.