Ami a rostámon fennakadt

Térségünk hírhedt receptje: ha valaki kritizálni mer, akkor sározd be, ezzel megfúrhatod szavainak politikai súlyát. Így tett Robert Kaliňák is, aki a parlamentben az álszentek köpönyegébe bújva azon szörnyülködött, hogy Andrej Kiska hivatalba lépése óta 319-szer magáncélra használta a kormány repülőgépét. Ezzel mintegy 800 ezer euróval terhelte meg a költségvetést. Kiska hazugnak nevezte a belügyminisztert és emlékeztette: maga Kaliňák ajánlotta fel neki, hogy hétvégeken a kormánygéppel utazzon a családjához Poprádra, mert a pilóták az előírtnál úgy is jóval kevesebbet repülnek. Végül elfogadta az ajánlatot, azért is, mert a testőröknek mindenhova vele kell menniük. Az elnöki járandóságát viszont nem veszi fel, havonta tíz szegény családot támogat belőle. Minderről Kaliňák tudatosan hallgatott. Neki az az érdeke, hogy elterelje a figyelmet a kormánypárt, és főleg a saját ügyeiről, s bedobjon egy gumicsontot, amelyen rágódhat a polgár: lám, az elnök sem makulátlan. Kiska vagy lemond a kormánygépről, vagy kifizeti magánútjai költségét, bár ilyesmi államfővel csak nálunk történne.  A sör és a vörös csillag A magyarok és mindenki, aki pártolja a kisvállalkozásokat, jóleső érzéssel fogadta, hogy a Heineken és a székelyföldi Csíki Sör gyártója öt év után megegyezett. A hollandok – bár a román alkotmánybíróság nekik adott igazat – már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Csíki Sört vonják ki a forgalomból. A kis sörgyár cserébe elhagyja a márkanévből az „Igazi” szót, ami a leginkább szúrta a multi szemét. Állítása szerint a Premium Ciuc ugyanolyan jó, csak éppen román az elnevezése. Ez pedig a potenciális magyar fogyasztók kedélyét borzolta, emiatt bojkottot hirdettek a Heineken ellen Magyarországon. Nyilván a kiegyezésben jelentős szerepe volt a budapesti kormány nyomásgyakorlásának, ami elismerést érdemel. Ám az anyaországi döntéshozók nemzeti hevületükben előbb cselekedtek, és csak utólag gondolkodtak. Azzal fenyegették meg a Heinekent, hogy Magyarországon nem árulhatja a sörét, ha nem távolítja el a címkéről a vörös csillagot. Sebtében összefércelték azt a törvényjavaslatot, amely alapján betiltanák az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú használatát is. Hiába figyelmeztettek néhányan még a Fidesz-frakcióból is, hogy eleve vesztes csatába indulnak, amelynek vége minimum milliárdos pénzbírság lehet. Hiszen számos multi édesipari termékein is ott éktelenkedik az a fránya jelkép. Nyilvánvalóan nem politikai nosztalgiából vagy célzattal. Ez a feltevés talán nem érvényes az orosz Aeroflotra, amelynek jelvényében még a sarló és a kalapács is csillog. Az pedig egyenesen tragikomikus, hogy ha netán elfogadnák a „Lex vörös csillagot”, akkor Puskás-, vagy Bozsik-mezt sem lehetne árulni, mert az akkori magyar címerben szerepelt az önkényuralmi jelkép. Magyarország a BL-meccsek közvetítését is betilthatná, mert az egyik szponzor a Heineken. A Csíki Sört sikerült megmenteni, de a Semlyén–Lázár-duó lehiggadhatna.  Aggasztó esetek, reményt keltő fejleményekMegjelent az Erdélyi Figyelő harmadik száma, amely az elmúlt három évben Romániában történt magyarellenes megnyilvánulásokat, atrocitásokat és támadásokat rögzíti. Tőkés László a magyarul, románul és angolul megjelent kiadványt gondozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke így nyilatkozott: „Klaus Johannis államfő példaértékűnek nevezte Strasbourgban a romániai kisebbségpolitikát, de a valóságban továbbra is olyan verbális agressziónak, magyarellenes gyűlöletbeszédnek és zaklatásoknak vagyunk tanúi, amelyek leginkább az antiszemitizmushoz vagy a cigányellenességhez hasonlíthatóak. Semmi bajunk a román szomszéddal, munkatárssal, legtöbbször nekik sem velünk, de a román politikusok átkos örökségként táplálják és szítják a magyargyűlöletet” – mutatott rá az EP-képviselő. Több mint háromszáz szomorú eset tárul elénk. Brüsszel idáig mosta a kezeit: az őshonos kisebbségvédelem nemzeti hatáskör. E héten viszont a luxemburgi bíróság döntése alapján az Európai Bizottság kénytelen volt bejegyezni azt a polgári kezdeményezést, amely az európai kisebbségvédelmi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazza, méghozzá kollektív jogok alapján. Indítványuk akkor kerülhet az Európai Parlament elé, ha a kezdeményezők egy év alatt legalább egymillió támogató aláírást gyűjtenek az uniós tagországok polgárai között. Az EU köztudottan nagyon lassan és nehézkesen mozdul, nem is mindig jó irányba, de a sok nacionalista gáncsoskodás ellenére végül csak rákényszeríthetjük erre.Szilvássy József