Ami a rostámon fennakadt

Akinek még voltak illúziói a rendőrség függetlenségéről, az a héten minden bizonnyal végérvényesen leszámolt velük. Kedden tárgyalták vol-na az ellenzék újabb bizalmatlansági indítványát Robert Fico ellen. Előtte nem lehetett tudni, hogy a feltűnési viszketegségben szenvedő Igor Matovič újabb bohóckodása miatt elnapolják a rendkívüli ülést. Ezért a Smer vezetőinek olyan agymenése támadt, hogy éppen aznap tartott a rendőrség razziát a kormánypárt holdudvarába tartozó, adócsalások gyanújába keveredett Ladislav Bašternák cégeiben. Ezt a röhejes ötletet már tavaly júniusban is elsütötték, amikor Robert Kaliňák menesztését kezdeményezte az ellenzék. A megismételt dilettáns produkcióval még egyértelműbbé tették, hogy bűnüldöző szerveink főnökei a belügyminiszter érdekében és parancsára cselekednek. Robert Fico alig egy évtizede újdonsült miniszterelnökként még döngette a mellét, hogy ha bármelyik kormánytag korrupcióba keveredik, egy perc alatt kirúgja. Így kellett volna tennie Kaliňákkal is, bármilyen haveri és ki tudja, milyen szálak fűzik hozzá. Kínos magyarázkodásai, a razziának kikiáltott amatőr színjáték nemcsak az ellenzék malmára hajtják a vizet, hanem a rozsdához hasonlóan szétmarják a kormánykoalíció hitelét, ezáltal pedig politikai erejét is.

Mi kerüljön a pöcegödörbe?

Csáky Pál, a MKP európai parlamenti képviselője a TASR hírügynökségnek interjút adott a minap, belpolitikai és uniós témákról fejtette ki véleményét. Érthető, hogy nem szurkol a jelenlegi kormánykoalíciónak. Mégis fennakadtam azon, ahogy az MKP és a Híd lehetséges együttműködéséről vélekedett: „Az együttműködés megyei, országos vagy helyi szinten is szükséges. De világosan ki kell mondanunk, miről is szól ez az együttműködés, amely csak technikai jellegű lehet. Az MKP nem szeretne korrupciós pöcegödörbe lépni. A Most-Híd bizniszpárt, a politikai biznisz pártja is.” Azt nem fejtette ki, vajon a kisiskolák megmentése, a vasúti két-nyelvűség beindítása, a szlovákiai nemzetrészünk jogállását, kultúrájának támogatását elősegítő, rövidesen a parlament elé kerülő törvénytervezetek – amelyeket a kormányprogram tartalmaz – ugyancsak a pöcegödörbe valók-e, vagy mégis csak kis lépések előre. Az viszont egyértelmű, hogy akik eleve megbélyegzik potenciális partnerüket, azzal aligha akarnak érdemben tárgyalni. Valamiféle választási szövetségre lépni meg semmiképpen. Ősszel a megyei, majd pedig a későbbi voksolásokon kiderül, vajon a polgárok többsége helyénvalónak tartja-e ezt a politikai stratégiát.

Paktumcsapdában az RMDSZ

Súlyos dilemmával szembesül az RMDSZ, amely a tavaly decemberi parlamenti választások után együttműködési megállapodást kötött a hatalomra került bukaresti szoclib kormánnyal. Tőkés László és mások már akkor bírálták ezt. Kelemen Hunor pártelnök azzal érvelt, hogy kisebbségi, valamint regionális ügyekben csakis a kormánykoalíció hozhat kedvező döntéseket, ráadásul a romániai ellenzék szétzilált, nem is óhajt együttmű-ködni. Logikusnak tűnő irányvonalát a román kabinet éjszaka leple alatt meghozott sürgősségi rendelete még inkább megkérdőjelezte. Sorin Grindeanu kormánya olyan törvénymódosítással akart megmenteni korrupciós ügyekbe keveredett közéleti szereplőket, néhányukat még a börtönből is kihozni, hogy ezentúl csupán a 200 ezer lejnél (hozzávetőleg 45 ezer euró) nagyobb kárt okozó hivatali visszaélések minősülnének bűncselekménynek. Az elemi felháborodás elsöpörte ezt az álságos tervet, viszont a kormány egyelőre megúszta a hatalmas botrányt. A friss felmérés szerint továbbra is a szocdemek (PSD) támogatása a legnagyobb, 31 százalékos. Ennek ellenére az RMDSZ több tagja követeli a pártvezetéstől, hogy ne sározódjon be a kormánykoalíció balfogása miatt, és azonnal mondja fel az együttműködést. Kelemen Hunor azonban úgy véli, „nem lenne túl bölcs döntés máris felmondani a paktumot, anélkül, hogy egyáltalán megpróbáltuk volna megtölteni tartalommal. Arról volt szó, hogy a tavaszi parlamenti ülésszakok vonunk mérleget, és amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy nem működnek a dolgok, fel lehet bontani a paktumot.” Annyi bizonyos, hogy forró tavasz vár az erdélyi magyar politikusokra is.

Szilvássy József