Ami a rostámon fennakadt

Elmozdulás

A Magyar Közösség Pártja új vezetésének sikerült együttgondolkodásra ösztönözni nemzeti közösségünk véleményformáló személyeit. Nagy kérdés azonban, milyen lesz a folytatás, hiszen temérdek tennivaló tornyosul nemzeti közösségünk előtt. Szakértők valóban segíthetik a Híd és az MKP politikusait különböző szintű érdekérvényesítő tevékenységükben. Egyelőre csak találgatni lehet, vajon a két párt kivajúdja-e a politikai együttműködést, hosszabb távon esetleg a választási szövetséget. Menyhárt József pontosan tudta, miről és kikről beszél, amikor a találkozó utáni nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy abba kellene hagyni az árokásást, „habár a régi sebek nem felejtődnek el, és jó magyar szokás szerint mindig fel is vakarjuk ezeket”. Ha folytatódna a sárdobálás, akkor a hazai magyar választópolgárok azzal büntetik a viszálykodókat, hogy nem mennek el voksolni. Ahogy már idén márciusban is sokan megtették kiábrándultságukban.

Politikai baklövés

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar szórvány napja alkalmából a budapesti közmédiumokban egyebek mellett így nyilatkozott:„a Kárpát-medencében élő tömbmagyarság – először Trianon óta – létszámában és százalékosan is erősödött, sőt a vegyes házasságoknál a magyarok asszimilálják a többségi nemzethez tartozókat. Ez jellemző Székelyföldön, a Csallóközben”. Meghökkentem, hiszen arról egyetlen szakember sem tud, hogy az utóbbi régióban – horribile dictu! – bárki is asszimilálná őket. Azt viszont hiteles statisztikai adatok igazolják, hogy a nemrég színmagyar régióban növekszik a betelepült szlovákok száma. Ha néhányan közülük megtanulnak magyarul, netán a vegyes házasságokban is így beszélnek, az a jó szándék jele, nem pedig az elnemzetlenítés következménye. Semjén Zsolt megalapozatlan kijelentésével tulajdonképpen Ján Slota szintjére süllyedt, aki már évtizedek óta azt szajkózza, amit most a kormányalelnök állít, s amit a szlovák vérnacionalisták bármikor előhúzhatnak indulatokat gerjesztő érvként. Ráadásul már magyarországi politikusra hivatkozhatnak.

Úrjövet

Advent első vasárnapja köszönt ránk. Egykor ilyen tájt csendesedett a világ. Ma napról napra nagyobb a ricsaj, zúdulnak ránk a reklámok, az árubőség ellenére rohamozzuk a bevásárlóközpontokat, hogy aztán elcsigázva zuhanjunk bele az ünnepnapokba. Dőreség lenne az ajándékozás, az ajándékvásárlás ellen ágálni, csak valamiképp mértéket kellene tartanunk, mert a karácsony nem az értelmetlen költekezést, a rongyrázást jelenti. Miközben legfeljebb odavetett, ideges fél mondatok jutnak családtagjainkra. Az elkövetkező négy hétben Saint-Exupéry hőséhez hasonlóan díszbe kellene öltöztetni a szívünket is. „Fészekmeleg otthont nem a talmi csillogás, hanem a szeretetteljes légkör teremt, amely a tartalmas adventi készülődést követően valóban családiassá varázsolja a karácsonyt” – üzente elmélkedésében nem csak a hívőknek Bíró László püspök.

Szilvássy József