Ambíció

Az MSZP elnöke pedig június elején fogalmazott úgy, 110 százalékos az elhatározása, hogy vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. Igaz, azt cáfolta, hogy erről máris döntés született volna pártjában. Mesterházy Attila azt is kimondta, hogy versengés folyik Bajnai és közte a miniszterelnök-jelöltségért. Persze ezt mindenki tudta, de mégiscsak más, ha beszélnek is róla. Ettől kezdve ugyanis valaki veszteni fog. Nem lehet olyan ajánlatot tenni a másiknak, ami ne jelentene visszalépést ahhoz képest, amire már nyilvánosan is bejelentette az igényét.Az Együtt 2014-PM választási szövetség végső soron azért, vagy azért is alakult meg, hogy megtörje az MSZP dominanciáját az ellenzéki oldalon. Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelölti aspiráció bejelentésével azt üzente híveinek: bár hátrányban vagyunk, nem adjuk fel. Így viszont Mesterházynak is jelentkeznie kellett, máskülönben úgy tűnt volna, jóváhagyja riválisa törekvését. A felek, elvileg, tárgyalásba fognak június közepén. Az MSZP számára előnyösebb lenne egy viszonylag gyors megállapodás, tekintve, hogy Mesterházy és Bajnai népszerűsége, valamint miniszterelnöki alkalmasságuk választói megítélése elég közel van egymáshoz (népszerűségben nagyjából döntetlenre állnak, az alkalmassági mutatók Bajnainak kedveznek), pártjaik támogatottsága viszont jelentősen eltér, az MSZP javára. Egyértelműnek látszik továbbá, hogy az MSZP-nek lesz több jelöltje, ebből adódóan nagyobb frakciója a következő parlamentben. Kardinális kérdésnek bizonyulhat a közös egyéni jelöltek kiválasztása, mert a két ellenzéki erő nagyjából ugyanazokon a helyeken a legerősebb. Néhány budapesti és nagyvárosi választókerületért kemény tárgyalások folyhatnak, míg a kevésbé csábító választókerületekben nem hoz majd túl sok pótlólagos voksot az összefogás sem. Feszítő kérdés mindemellett, hogy ha Mesterházy viszi a miniszterelnök-jelöltséget, azt az Együtt 2014-PM egysége kibírja-e – hiszen egyik célja éppen ennek megakadályozása lett volna –, s miképp reagálnak majd erre a támogatói. Mindezt látva elképzelhető, hogy közös egyéni jelöltekkel, de külön pártlistákkal indulnak majd harcba a leendő partnerek. Ezzel el lehetne halasztani a vezető pozícióról szóló vitákat, ám a győzelmi esélyek is csökkennének a jelenlegi választási rendszer adottságai közepette. Merthogy, s erről mintha kevesebb szó esne, a Fidesz vezet. A demokratikus ellenzéknek, ha győzni akar, nem szorgalmi feladat a szavazatmaximalizálás, hanem létkérdés. Amire nem biztos, hogy pusztán az ambíció a válasz.A szerző magyarországi politológus