Álomgyári gondolatok

Ez jutott eszembe tegnap is, amikor a Korda filmstúdióban jártam. Micsoda ötlet, felépíteni a semmi közepén egy ilyen hatalmas „álomgyárat”, amelyet már három évre előre lefoglalnak a világ filmesei. Itt található Európa legnagyobb stúdiója, amiben most is forgattak, de azt nem láthattuk, mert az egész titkos, nagyon titkos, mondta a talpraesett fiatal lány, aki a látogatást vezette.

A bő kétórás program alatt megfigyeltem néhány dolgot, amit ha mi, társadalomtudósok is alkalmaznánk, talán a mi munkánkat is olyan dicsfény venné körül, mint a filmesekét, s ki tudja, mi lenne ebből. Akár még sztárrá is válhatnánk, mint a Pitt vagy a Jolie. Hogy nem? Azért próbáljuk meg.

Először is a munkánkat roppant titoktartással kellene végeznünk, roppantul titkos helyen. 

Ilyen elszólások, hogy ma otthon dolgozom a számítógépnél, holnap az egyetemi könyvtárban leszek, vagy ne adj Isten a magyarlakta járásokban végzek lekérdezést, szóba sem jöhetnének, azt pedig, hogy miről szól az a munka, amiről nem szabad beszélni, abszolúte hétpecsétes titok övezné. Mert ha a konkurencia megtudná, ellopná az ötletet és hamarabb megvalósítaná. 

Na mármost ezt nagyon is értem, mert évekkel ezelőtt bizony magam is tapasztaltam olyat, hogy készen volt a kutatási terv, benyújtottuk a megfelelő helyre, aztán olyasvalaki csinálta meg, aki azon a megfelelő helyen hozzájutott a tervezethez és lenyúlta a hozzátartozó pénzforrással együtt. Mi pedig, akik az egészet kitaláltuk, bizony hoppon maradtunk. Persze itt sokkal kevesebb pénzről volt szó, mint egy film esetében, de a lényegen ez semmit nem változtat.

A következő dolog, amit tennünk kellene, hogy amikor a munkánkról beszélünk, persze csak úgy általában (lásd fentebb: titoktartás), akkor szakzsargont és lehetőleg minél több idegen szót kellene használnunk, még jobb, ha ezt kissé amerikai angolos kiejtéssel tennénk.

Például „dicsfény” helyett azt kellene mondani, hogy nimbusz (mondjuk ez latin eredetű szó, de attól még jöhetne a jenkis kiejtés), vagy ha a szociológiai szakzsargont veszem alapul, akkor ilyeneket kellene mondani, hogy relevancia, korreláció, chí kvadrát, szpírmen, krémer, szplitfájl, anova, téteszt, lineáris regresszió meg hasonlók. Minél érthetetlenebb, annál titokzatosabb, ergo (értsd: vagyis) nimbuszosabb.

A titoktartás miatt a kutatási eredményeket már mindenki nagyon várná. A kutatók vörös szőnyegen, fényképezőgépek villanóinak fényében vonulnának be a díszcsarnokba, ahol általános ovációk közepette ismertetnék például azt, hogy milyen a pártok preferenciája vagy fogyott-e a magyar. Mindezt hat számjegyű gázsiért (euróban).
Hogy ez álom? Utóvégre álomgyárban jártam.