Államosított iskolák?

Szinte derült égből villámcsapásként érkezett múlt héten a hír, hogy Robert Fico állami hatáskörbe rendelné a középiskolákat. A miniszterelnök minderről egy beszélgetős műsorban ejtett szót, gyakorlatilag mellékesen. Az SNS által vezetett oktatási tárca vette a lapot, 19-re lapot húzott és bejelentette: nemcsak a közép-, hanem az alapiskolák hálózata is megérett a váltásra. 

Ez nem fog bekövetkezni, hátradőlni viszont nem lehet. De nézzük szép sorjában, mi és miért történt. Az alapiskolákat jelenleg a helyi önkormányzatok tartják fenn, a középiskolák megyei hatáskörben vannak. Az állam leküldi a fejpénzt, helyben pedig a hatályos rendelkezések szabta keretek között matekozva szétosztják: a kisebb intézmények számára meg is toldják az összeget, hogy elég legyen a fűtésre, fizetésekre. 

Miért most jött ezzel elő Fico? Bő egy hónappal vagyunk a megyei választások után, amelyben a Smer – a várakozásokkal ellentétben – szinte mindenütt elveszítette befolyását. Eddig pártszempontból nem lett volna értelme a váltásnak, most igen. Nem véletlen, hogy Fico csak a középiskolákról beszélt. A helyi önkormányzatoknak komoly lobbierejük van a települések társulásán (ZMOS) keresztül, emellett sok kisebb községben smeres, vagy Smer által is támogatott politikus a polgármester. A miniszterelnök nem menne szembe velük, ráadásul a középiskolák centralizációja rendszertesztként is működhetne. 

De nem fog, Fico ugyanis nem arról ismert, hogy komoly reformokba kezd. Ahogy elődje, Mikuláš Dzurinda egy friss interjúban találóan leírta: ő a karbantartó. Ami működik, ahhoz csak óvatosan nyúlt, újat viszont nem tud, nem akar létrehozni. Egy ilyen komoly reformot ráadásul nem lehet pár hét alatt megszervezni, eddig viszont szó sem volt róla, vagyis nem lapulnak az asztalfiókban kész szcenáriók. S ne feledjük: hamarosan félidejéhez ér a kormányzás, ezzel vége is a reformpotenciálnak. A négyéves ciklusok logikája azt diktálja, hogy a kormányzás első vagy második évében kell belevágni a rendszerjellegű átalakításokba, utána erre már nincs politikai akarat. Erre sem lesz. 

A Hídnak viszont ez jól jön. Alkalma nyílik arra, hogy a magyar választók előtt eljátssza a megmentő szerepét, miközben minden jel arra mutat, hogy Fico csak egy gumicsontot dobott be, amire alig reagált a szlovák közönség. Bugáréknak szükségük is van a PR-ra, miután a 30 eurós (eredetileg 50 eurós), népszerűtlen orvosi illetékek ügyében a Smer velük vitette el a balhét – az eredetileg minisztériumi koncepció hidas képviselői indítványként került a parlamentbe, majd megszavazása után Fico meg is ijedt tőle és kigyomlálná. Emellett a képviselői fizetések ügyében is az egyébként a témában következetes Híd kezében maradt a Fekete Péter. 

Még ha 2020-ig nem is várható változás az iskolák irányításának kérdésében, fel kell készülni arra, hogy előbb-utóbb ez téma lesz. A szlovák jobboldalon is sokan úgy látják, a mostani finanszírozási és irányítási rendszer nem egészséges. Ezzel lehet vitatkozni, mint ahogy egy esetleges centralizációnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai – sokszor azért nem lehet egy mini iskolát bezárni, mert a polgármester nem meri megtenni –, ám mindaddig, amíg nem valósul meg a magyar oktatási autonómia, nagyon veszélyes a regionális iskolaügyet az oktatási tárca alá gereblyézni. Helyben egy magyar többségű önkormányzat meg tudja támogatni a magyar iskolát, ám egy szlovák miniszter, szlovák hivatalnoksereggel ezt nem fogja megtenni. A magyar iskolahálózat pedig már most is sok esetben rá van utalva a helyi önkormányzatok jóindulatára. 

Ez egyben egy feltartott mutatóujj az oktatásüggyel foglalkozó intézmények és szakértők számára. Arról ugyanis még mindig nincs elképzelése a felvidéki magyar társadalomnak, hogy mit kezdjünk a demográfiai zuhanás által megtorpedózott magyar iskolahálózattal.