Aki zenél, fizessen…

Pedig a dalok megfizettetésével alapvetően semmi gond sem lenne, ha ez a bizonyos szerv nem lenne maximálisan pofátlan és el tudna számolni tevékenységével.

A SOZA-hoz hasonló ügynökség minden civilizált országban létezik (Magyarországon Artisjus a neve). A zenészek – elsősorban a zeneszerzők – jogait és érdekeit védi. Egy sláger komponistája joggal várja el, hogy kapjon némi aprót azért, ha szellemi termékét mások mulattatására játsszák, engedik le. Elvileg minél többször, annál többet. Ez így igazságos is. Ugyanez működik a könyvkiadásban is – a szellemi termék közlésének joga az alkotó halála utáni 70 évig védett. Addig csak az író, illetve utódainak engedélyével lehet – aki ezért annyi pénzt kap, amennyiben megegyezik a kiadóval. Utána passzé. Jókait tehát már a jogutódok megkérdezése nélkül lehet kiadni, Lisztet pedig szabadon játszani.

Ez idáig rendben is lenne. Ahogy fentebb írtuk, az első számú probléma az idézett ügynökség pofátlansága miatt keletkezett. A gyermekek által előadott népdalokkal való nyerészkedésnek is megvan a magyarázata: a SOZA nem közintézmény, hanem egy kvázi magánkézben – a pár ezres tagság irányításával – levő monopoltársaság. Célja értelemszerűen nem elvont értelmű közszolgáltatás, hanem a nyereség maximalizálása. Így ott is kiszáll és kaszál, ahol értelmes ember nem tenné.

A másik probléma, hogy nem tud elszámolni tevékenységével. Nagyrészt ez is a státusával függ össze. Ha a pénz beszedéséről van szó, a törvénnyel takaródzik. Mondván: a jogszabályok garantálják pozícióját. Gyakorlatilag félállami szerv, amelytől mindenkinek reszketnie kell. Ha úgy látja jónak, büntet, mint egy hivatal – mert a törvény felhatalmazza erre.

Amikor viszont az átláthatóságot kérjük számon a szervezeten, a vezetőség szemérmesen azt mondja: mi ügynökség vagyunk, nem közintézmény. Magánembereknek, a tagoknak osztunk pénzt, nem árulhatjuk el, hogyan, kinek, mennyit. Nos, ez így együtt nem megy. Jogos a követelés: ha a törvény szerint inkasszáltok, számoljatok is el a nyilvánosságnak!

Természetesen fizetni senki sem szeret. Az internet megjelenésével pedig a szellemi termékek (írások, zenék, filmek) lopdosása is bevett lett. Ha viszont a SOZA ésszerűbben járna el, s átláthatóbban működne, elejét vehetné a kritikák nagy részének.