Aki egyszer van oltva, az egyszer van oltva

Újra változik a határellenőrzés és a szlovákiai állampolgárok hazatérésének szabálya, az Alkotmánybíróság szerdai határozata ugyanis a további döntésig felfüggesztette az addig érvényben lévő rendszert, miszerint nem az a mérvadó, hogy honnan érkezünk, hanem az, hogy be vagyunk-e oltva. A beoltatlan Robert Fico győzelemnek nevezte a határozatot – a rendeletet a pártja támadta meg a kassai testületnél –, ám az öröme korai volt.

Az Alkotmánybíróság ugyanis azzal indokolta a friss, múlt héten életbe lépett belépési rendszer felfüggesztését, hogy abban olyan kivétel is szerepel, amely sértheti az egészséghez való alapvető emberi jogot. Miről is van szó? A rendszer hagyott egy kiskaput azoknak, akik már megkapták az első oltást, így augusztus 9-ig ők is teljesen beoltottaknak számítottak a határon, mintha már megkapták volna a második oltást is. Azaz ők is mentesültek a karanténkötelezettség alól, ahogyan az összes olyan hazatérő, aki már teljesen védett (a második beoltástól eltelt legalább két hét, az egydózisú vakcina esetében pedig három hét).

Eredetileg a szakemberek – a járványügyi szempontokat az első helyre sorolva – az egyszer beoltottakra vonatkozó kivételt nem is javasolták. Csak később, politikai kármentésként került a szabályok és kivételek közé. Tehát politikusok ötlötték ki. Amit az Alkotmánybíróság most kimondott, az gyakorlatilag az, hogy az egészség nem képezheti kompromisszum tárgyát – aki egyszer van beoltva, az csak egyszer van beoltva, nem kétszer. Ha közben nem hoztak volna más döntést, akkor amint megjelenik a törvénytárban a kassai testület határozata, onnantól elvileg ismét az előző, a zöld, piros és fekete országokat tartalmazó utazási szemafor lépett volna életbe (ez a célország besorolása szerint állapítja meg a kockázatokat, nem az ember beoltottsága alapján). A kormány ilyen helyzetben két dolgot tehetett, a kérdés csak az volt, hogy a sok populistával színesített kabinet mennyire bátor.

Az egyik lehetőség lett volna megvárni az Alkotmánybíróság határozatát (ez több hétig is eltarthat, ami járványhelyzetben nagyon hosszú idő), és addig visszaáll a régi rendszert. Akkor újra utazhatott volna boldog-boldogtalan, oltott-oltatlan, legalábbis a zöld országokba – és onnan némi trükközéssel gyakorlatilag az egész világba (illetve ahova beengedik). Hiszen az utazási jelzőlámpának éppen az volt az egyik legnagyobb gyengéje, hogy nagyon egyszerűen kijátszható, elég volt szomszédos országból indulni, majd hazatérve azt hazudni, hogy csak bevásárolni voltunk Bécsben, Budapesten, és máris megúsztuk a karantént.

A másik lehetőség mellett döntöttek: új rendszer bevezetése, ami majdnem olyan, mint amit felfüggesztett az Alkotmánybíróság, azzal a különbséggel, hogy immár figyelembe veszi a testület érvelését. Egyszerűen kiveszik azokat a kivételeket, amelyek problémásak. Vagyis csak azok térhetnek haza karantén nélkül, akik már teljesen védettek. Az országot bárki elhagyhatja, a mozgás (utazás) szabadsága nem sérül, de hazatéréskor karanténba (vagy tesztre) kell menniük azoknak, akik még nincsenek kétszer beoltva.

Volt már példa számos populista megoldásra, és tudjuk, mi lett a vége. Azonban most felelős döntés kellett, a delta variáns és a harmadik hullám veszélye ugyanis per pillanat nem engedi meg, hogy a politikusok a szokásos népszerűséghajhászásra használják ki ezt a helyzetet is: a szabadságot kínálják a biztonság és az egészség helyett. Mert akkor cunamiként érkezett volna a harmadik hullám, újabb lezárásokkal, korlátozásokkal, halottakkal, ami az akkor kialakuló közhangulat miatt az egész kormányt magával ránthatta volna. A helyzet megoldásához az Alkotmánybíróság sorvezetője segített, hiszen kimondja: az egészséghez való jog nem lehet kompromisszum (és populista manőverezés) tárgya.