Akció a rendelőben

El kell ismerni, ebbe a Rudolf Zajacba szorult valami a buldog természetéből. A rendszerfordulat óta talán az első egészségügyi miniszterünk – egyáltalán miniszterünk –, aki nyomban a színre lépése után nem holmi múló szerelmet ígérő divatos politikai slágerekkel, hanem kemény, a szolidaritás elvét, a szociális érzékenységet is nélkülözni látszó gyors intézkedésekkel, egyszersmind reformelképzelésekkel rukkolt elő. És két évig tartó csata után szerdán győztesen hagyta el a parlamentet. Győzelmének értékéből mit sem von le, hogy csomagja vándorpolitikusok, valamint a nagy ellenfél, Robert Fico Smer nevű táborába tartozó Bohumil Hanzel igen szavazatával ment át, akire azon nyomban rá is támadt a főnöke. Engem azonban ennél jobban érdekel, vajon nekünk, mezei betegeknek lesz-e okunk akárcsak képzeletben hálálkodnunk, nem csak Hanzelnak. Zajac azt mondja, eltart egy-két évig, amíg érzékelhető lesz a javulás, nem lehet egy nap alatt rendbe hozni, amit az elmúlt évtizedekben leromboltak, tehát kevéske türelem még, és megszépülnek a kórházak, harmónia uralkodik el az egészségügyben, melyre a korrupció árnyéka sem vetül majd oly sötéten. Ebből akár kiolvashatnám, a páciens paraszolvencia nélkül is olyan színvonalas ellátásban részesül ezután, hogy már-már kényelmetlen lesz számára, körbeugrálják rendelőben, kórházban, csak arra a kérdésre nincs egyelőre pontos válasz, mennyibe kerül majd mindez neki. Mégha a diagnózis megállapítása minden esetben ingyenes lesz is, az a bizonyos húsz-húsz korona, melyet Zajac feltűnése óta az orvosnál, illetve receptenként a gyógyszertárban – piszkosul kifundált alapon – kell fizetnünk, ugyanúgy az az ötven korona, melyet egynapi kórházi benntartózkodásért számláznak ki, továbbá a mentősnek fizetendő szállítási díj, valamint több korlátozó intézkedés arra utal, ne legyenek illúzióink. De Bastrnák Tibor, az MKP képviselője is a következőket nyilatkozta a minap: „Az egész reform alapja, hogy a diagnózis felállítása ingyenes, csak a kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokért kell fizetni. A diagnózist az orvosnak ismertetnie kell a beteggel, akit tájékoztatnia kell arról is, mennyibe kerül a kezelés. Ez alapján a beteg eldöntheti, hogyan és – halasztható kezelés esetén – mikor akarja kezeltetni a betegséget. A pénz útja nem mindig egyenes, egy része útközben eltűnik. A reform legálissá és nyilvánossá teszi a pénz útját, nem kell az orvos zsebébe száz, kétszáz, ezer koronát dugni, az orvos egyenesen megmondhatja, ez a kezelés ennyibe fog kerülni.” No (vendég)comment. Illetve ott egye meg a fene a fekélyemet, szépen gyarapodó vesekövemet, a fogaimat meg duplán. Legalábbis addig várok a kezelésükkel, amíg meg nem találják az egészségügy felé vezető úton eltűnt pénzmilliárdokat, amely összegben néhány koronám nekem is ott van (volt?), különösen, hogy amióta dolgozom, közel négy évtizede, hadd kopogjam le, mindössze cirka két hónapig öltöttem magamra betegpizsamát. Megtalálásukra persze semmi esély, ám akció még lehet. Akciós kezelés, negyedáron. Esetleg ingyen, pontosabban az egészségbiztosítóm révén. Az alkotmány betűje szerint. Ez persze inkább csak tréfa a kompromisszumot, párbeszédet azért nem elvető Zajac törvénylistájának tükrében, mely listáról a jövő mondja majd meg azt is, sikerült-e véget vetni az egészségügyben valóban tapasztalható pazarlásnak, visszaéléseknek, ugyanakkor teret nyerni a betegségek megelőzésének.