Akácmaszlag

Az Európai Unió ugyanis nemrég magára vállalta azt a nagylelkű feladatot, hogy harcba száll a biológiai sokféleség megőrzéséért. Ez azt jelenti, hogy az adott országokban őshonos fajok továbbélését igyekszik támogatni. Erre pedig azért van szükség, mert léteznek nem őshonos fajok, és tulajdonságaikból eredően képesek arra, hogy a többi fajt kiszorítsák, mivel igénytelenebbek, gyorsabban fejlődnek, ráadásul úgy alakítják maguk körül a talajt, hogy megnehezítik a többi faj szaporodását. Ilyen például az akácfa is, amely a 17. században került Észak-Amerikából Európába, Magyarországon pedig a rá következő évszázadban kezdték telepíteni. Azóta nagyon elterjedt, tele vannak vele például az erdőszélek, és az elhagyott telkeken is nagyon jól érzi magát. Ahol nincs semmi, ott akác nő. Egyben kiváló haszonnövény: fájának fűtőértéke nagy, a virágjából készült méz finom. Csárdát is elneveztek róla (a jobb napokat is látott Fehér Akác, a tank mellett), tehát szeretjük. Mindezek mellett érvényes, hogy agresszív terjeszkedő, az őshonos fajok kiszorításában így nagy szerepe van. Ezért kerülhet fel az unió veszélyes fajokat tartalmazó listájára, amely még csak most készül. A biológiai sokféleség megőrzése ugyanis csak úgy képzelhető el, ha bizonyos fajok terjedésének korlátot szabunk. Abban alighanem mindenki egyetért, hogy nem kell az akadémia levelező tagjának lenni ahhoz, hogy a fenti okfejtést felfogjuk. Nyilván tisztában vannak vele azok a magyar politikusok is, akik magukra vállalták azt a nemes feladatot, hogy megvédik a magyar akácot az unió állítólagos pusztító szándékától. Hirtelen hungarikummá lépett elő az akácméz, az akácfa és a magyar nóta (gondolom az Akácos út miatt). Orbán kivételt kért Barrosótól a magyar akácnak, és állítólag meg is kapta. Ha ennyi eszetek van, hát nesztek, aztán harminc év múlva rájöttök magatoktól is, hogy miről van itt szó, gondolhatta Barroso. De akkor talán már nem lesz elég korlátozni, hanem irtani kell – már ha azt akarjuk, hogy akácerdőn kívül más is maradjon. Egyébként az akác annyira szapora, hogy kiirtani képtelenség lenne. Nem is kell, elég korlátozni. Viszont sajnos most nem erről beszélnek, hanem arról, hogy szegény Magyarországot megint meg kell védeni a csúnya uniótól. Reméljük, eljön majd az idő, amikor a politikusok fő munkamódszere nem a néphülyítés lesz.