Ahová lépek, magyar párt terem

Jó néhány héttel ezelőtt egy kommentárban azt írtam, hogy ha a Híd és az MKP össze tudna fogni a közösség érdekében, azzal sugallhatnának egyfajta pozitív üzenetet, ami fájdalmasan hiányzik mindkét párt kommunikációjából, és ha így bejutnának a parlamentbe, hősként ünnepeltethetnék magukat. Nos, most már tudjuk: nincs megegyezés és nincsenek hősök. Ingerültség van és egymásra mutogatás. Hogy ezért ki a felelős, az most már majdnem teljesen mindegy, kár az egészre szót vesztegetni. A Híd még talán átbillenhet a parlamenti küszöbön, az MKP pedig egy esetleges koalícióban reménykedhet.

Ez a dolgok egyik oldala, a másik pedig ebből következik:

ha Pozsony és Királyhelmec között eldobunk egy követ, könnyen lehet, hogy eltalálunk vele egy alakuló magyar érdekképviseleti szervet.

A már létező négy magyar párthoz csatlakozott a Progresszív Szlovákia magyar tagozata, a múlt héten pedig szárnyat bontott a prózai egyszerűséggel csak Összefogás nevet viselő csoportosulás. Utóbbi egy nyitott platform akar lenni, amely teret ad mindenkinek, akinek fontos a magyar összefogás. Ugyan a megalakulásról szóló nyilatkozatban leszögezik, hogy nem új pártot akarnak létrehozni, viszont azonnal megkezdték az aláírásgyűjtést, programot írnak és várják az MKP-ból és a Hídból távozókat.

Márpedig ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és úgy is néz ki, mint egy kacsa…

Az pedig végtelenül ironikus lenne, ha az összefogás jelszava alatt, fél évvel a választások előtt megalakulna az ötödik szlovákiai magyar párt és az elszívott szavazatoknak köszönhetően kigolyózná a Hidat, az MKP-t és önmagát is.

A kedves olvasó ennyi cinizmus láttán jogosan dörren rá a kommentár írójára: ők legalább csinálnak valamit, és az összefogásra valóban van társadalmi igény. Erre pedig nem lehet mit mondani: ha az Összefogás alapítói a Híd és az MKP bénázását látva úgy döntöttek, hogy ebből elég, és ők jobbat tudnak... Nos, az vesse rájuk az első követ, akinek ez még nem fordult meg a fejében.

De az időzítés tényleg problémás, mert egy új szubjektum fél évvel a választások előtt kizárólag a szavazatok szétforgácsolódását eredményezné, és elvileg ennek megakadályozása lenne a cél. A szlovákiai magyar közeg jelenleg túl kicsi, túl megosztott, és túlságosan elege van a politikából ahhoz, hogy még egy pártot elbírjon. 

Egyesek az Čaputová-jelenség megismétlődésében bíznak, de ehhez egy Čaputovához hasonló jelölt, marketingcsapat és üzenet is kellene.

Az Összefogással kapcsolatban pillanatnyilag több a pletyka és a konspirációs teória, mint a tényleges információ. Úgyhogy várunk, és meglátjuk, mi lesz az egészből. Egy biztos: mozgalmas ősz elé nézünk, komoly mozgásra számíthatunk a Híd és az MKP táján is, ha az Összefogás esetleg elkezdi elszívni a képviselőiket. Reménykedjünk abban, hogy nem az lesz a vége, hogy lesz három darab parlamenten kívüli három százalékos pártunk.

Eközben Fico röhög a markába. A szlovák térfélen ugyanaz zajlik, mint nálunk, csak nagyban: a megegyezni képtelen ellenzékiek egymást fogják akadályozni a parlamentbe jutásban. 

A Smer elnökét már csak a bosszú érdekli és pontosan tudja, hogy a demokratikus ellenzékből senki nem áll vele szóba.

De Danko igen, és valószínűleg Kotleba is. Negyediknek pedig ott lesz Kollár vagy Drucker – már ha szükség lesz rájuk. Most képzeljünk el egy ilyen kormánnyal felálló parlamentet, magyar képviselő nélkül. Nem túl szívmelengető, ugye?

Szerencsére én tudom, mi a megoldás.

Nem nézhetem tétlenül, hogy magyar szavazatok vesszenek el a politikai spektrum felaprózódása miatt. Ezért alakítok egy új magyar pártot, ami mindenkit képviselni fog. A neve: „Magyar Összetartás”. Ma kezdem az aláírásgyűjtést és ősszel bemutatom a programot. Várok minden érdeklődőt, köztük a Híd, az MKP, a Magyar Kereszténydemokra Szövetség, a Magyar Fórum, a Progresszív Szlovákia magyar tagozata és az Összefogás kiábrándult tagjait is. 

Együtt sikerülhet!