Ahol teher a vasút és teher az utas

A svájci vasúti hálózat 3300 kilométer, a szlovák 3500 kilométer, a svájci vonatok évi 140 millió kilométert tesznek meg, a szlovák vonatok 30 milliót. Tudom, sok adat, de mégis. A vasutak állapotáról, menedzseléséről, kihasználtságáról ezek az adatok ordítóan sokat árulnak el. Elárulják, hogy Szlovákiában van egy kihasználatlan, rosszul menedzselt, korszerűtlen vasúti hálózat, s a transzportigényes szlovák piacon és munkaerőpiacon az egyszeri ember is inkább autóba, netán autóbuszba ül, nem bízza magát a vasútra. A teherszállítás megítéléséhez nincs elegendő adatom, a képzelőerőmre meg nem kíváncsi a tisztelt olvasó. Ebben a helyzetben nagyon jól emlékezhetünk arra, hogy a Fico-kormány leállította a teherszállítást bonyolító Cargo privatizációját, a vasúti személyszállításban meg van egy és fél magánberuházónk, olvasóink a RegioJet névre hallgatóval találkoznak gyakrabban. Volt kiabálás a Cargo privatizációja körül, ugyanúgy, mint a reptér esetében, majd kiderült, hogy a Cargo veszteségeket felhalmozó, hatékonyságot messziről semi smerő monstrum, amelynek igazgatói úgy nagyjából másfél évet bírnak ki állásukban, mindig a legnagyobb végkielégítés-botrányig, vagy a kormányváltásig, megtűzdelve koalíciós viszonyok változásával. Így nemlehet. Így semmit sem lehet, pl. állami egészségbiztosítást sem, de nekünk Mohács kell, amíg megértjük, és sokszor az sem elég. A jól működő vasúti hálózatok egyik szép modellje Európában az, hogy ami a földön van, tehát a monopolhelyzetű sínpár, az az államé (annak privatizációja pl. Nagy-Britanniában sem volt sikertörténet). Ami meg rajta fut, az lehet állami és magán egyaránt, a menetrendek szerint mennek a vonatok, punktum. Most, hogy már az első Dzurinda-kormány óta figyelhető a Cargo „nemtudoklábraállni“ örökzöld diszkótánca, a Fico-kabinet is belátta: az állam nem képes üzemeltetni, így a Cargo egy része magánkézbe kerül. Nem akarom azt hinni, hogy azért, mert kiürült az államkincstár, inkább elhiszem, hogy észhez tértek a közlekedésért felelős szakpolitikusok és belátták, okosabb hagyni a mocskos kapitalistákat, csinálják meg rendesen. Már 15 éve működhetne, de jobb későn, mint soha. A tény, hogy egy mečiari érából származó szerződés miatt most egy garázscég 82 millió eurót követel a vasúttól, és a per bírája a követeléssel előálló cég egykori igazgatótanácsi tagja, legyen most mellékszál, bár a garázscégek jól szoktak járni az államilag licenszezett hülyeségek okán. A Cargónak semmi keresnivalója az állam kezében, mint ahogy egyéb gyártónak és szolgáltatónak sem. Az állam szabályozzon, lehetőleg keveset, de hatékonyan (lásd még: devizahitelezés), csak üzemeltetni ne akarjon - politikai jelöltekkel. Ha a szerdai kormányülésen emiatt döntöttek a privatizáció mellett, üdvözölhetjük. Kérünk még tíz RegioJetet, tíz Pendolinót, lehet, hogy újra öröm lesz vasúton utazni. S lehet, hogy a fiúk újra arról álmodnak majd, hogy mozdonyvezetők lesznek.