Adósságtengerben úszik a világ

A világgazdaság helyzetéről szóló, vezető közgazdászok által írt éves Genfi Jelentések (Geneva Reports on the World Economy) legújabb kiadása megdöbbentő és elgondolkodtató adatokkal szolgál az „adósságfronton” kialakult helyzetről. A nagy nemzetközi pénzügyi válságok kirobbanása előtt általában gyors mértékben nő az eladósodottság, nem volt ez másképp a legutóbbi, 2008-as válság előtt sem. A mámoros eladósodást aztán fájdalmas és elhúzódó kijózanodás (szakzsargonban adósságleépítés) szokta követni. Szokta, de jelenleg ennek nyoma sincs a világgazdaságban.

2008 és 2013 között az adósság (az államé, a háztartásoké és a vállalatoké, a pénzügyi szektor nélkül) 38 százalékponttal növekedett és elérte a világ együttes nemzeti össztermékének (GDP) 212 százalékát. Bár az adósságnövekedésért főleg a jóval alacsonyabb szintről induló, de gyorsabb tempóban eladósodó fejlődő országok (mindenekelőtt Kína) okolhatók, azért a fejlett országokban is emelkedett a teljes adósság. Ezen belül is főleg az államok tartozásai – ha valahol (például az angolszász országokban) sikerült is jelentősen visszavágni a lakossági vagy vállalati tartozásokat, az államok eladósodása többnyire ezt jelentős részben kompenzálta. Összességében tehát a fejlett országokban sem beszélhetünk adósságcsökkenésről. Az szöges ellentétben áll a politikai közbeszéddel, amely másról sem szól, minthogy véget kell vetni a sehová sem vezető és a növekedést megölő megszorításoknak és spórolásnak.

A legnagyobb aggodalmat a fejlődő országok okozzák, főleg Kína, ahol az adósság nagyon gyors tempóban emelkedett 2008 óta, és ennek folytatódása egy újabb válság kirobbanásához vezethet. (Tegyük hozzá, hogy az eladósodás hirtelen leállása is a kínai gazdaság gyors lefékeződéséhez – és ezzel világméretű stagnáláshoz vagy recesszióhoz vezethet.) A 72 százalékpontos emelkedés a GDP 217 százalékára lökte a kínai adósságszintet, ami a feljövő piacokon ritkaságszámba megy. Érdemes megjegyezni, hogy a jelentésben szereplő feltörekvő piacok közül csak a magyarországi adósságállomány (223%) haladta meg a kínait – ennyi elég is az Orbán-kormány adósság elleni küzdelemben elért fantasztikus sikereinek nemzetközi keretbe helyezéséhez.

Az aggasztó rövid végkövetkeztetés: az adósság okozta válságot csak úgy sikerült valahogy kordában tartani, ill. a viszonylag gyors növekedést Kínában elérni, hogy közben még tovább nőttek a tartozások. Szóval kutyaharapást szőrével logika. Ráadásként: lassan felelős döntéshozóként Szlovákiában is el kell majd azon gondolkodni, hová vezet, ha továbbra is évente újabb és újabb rekordokat dönt az állam és a lakosság eladósodottsága.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója