A verébevők országa

Másfél hónap alatt nem lehet eltakarítani mindazt a szennyet, amelyet Robert Fico és Robert Kaliňák tíz év alatt felhalmozott, ennek a kormánynak azonban csak két éve van, hogy eredményeket mutasson fel, nem vesztegetheti tehát az idejét. A kérdés: mit tett Peter Pellegrini az elmúlt másfél hónapban, hogy meggyőzze a közvéleményt, bízhatunk benne?

Ténykedését azzal kezdte, hogy feleslegesen sokat magyarázkodott egy vicces videó miatt, amelyen úgy tűnt, mintha egy zacskó kokain esett volna ki a zakózsebéből. Még a parlamenti szószékben is szükségét érezte, hogy fogpiszkálókat mutogasson, mintha egyébként az embereknek épp ez lenne a legfőbb problémájuk. Ez a bemutatkozás emlékezetes marad. Miközben a kormányfő vicces videója megfelelő kommentálásán törte a fejét, a belügyminisztériumot nem tudta kézben tartani, első minisztere egy hónapig sem bírta, az ő utódja kiválasztásakor pedig Pellegrini még csak meg sem próbálta demonstrálni, hogy saját csapatát építi: Fico és Kaliňák döntését hajtotta végre. Kettőből semmi. Az egyetlen jelölés, amely talán valóban Pellegrini fejéből pattanhatott ki, Ľubica Laššákováé lehetett, hiszen az új kulturális miniszter épp Pellegrini szülővárosából, Besztercebányáról jött. Csakhogy Laššáková kinevezése ellen az első pillanattól tiltakoztak azok, akikkel együttműködni hivatott: a művészek. Ráadásul semmiféle jelét nem mutatja, hogy képes lenne kezelni az egyre inkább elmérgesedő helyzetet a közmédiánál, legalább morálisan, ha közvetlen jogkörökkel e téren nem is rendelkezik. Pellegrini pedig ezekre a fejleményekre hogyan reagál? Krumplit ültet, fogadja az Egyesült Arab Emírségek belügyminiszterét, napozik a teraszon, és belezavarodik pénzügyei magyarázásába. Háromból semmi.

Egy pillanatra hihettük el, hogy van némi tekintélye: meggyőzte Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitányt, hogy mondjon le. Ezt azonban olyan érthetetlen körülmények között tette, Tomáš Drucker lemondásának másnapján, hogy senki nem hitte el, nem valamiféle színjátékot látunk. Azóta sem magyarázta meg senki normálisan, mi történt. Négyből semmi.

Pellegrini nem szólal meg a sajtótájékoztatókon, a fontos döntéseket – mint például a nyugdíjkorhatár plafonjáról szóló alkotmánytörvény beterjesztését vagy a hatalmas szociális csomag előkészítését – Robert Fico jelenti be, Pellegrini csak mosolyog, reprezentál, utazgat. Volt itt bármiféle válság? Pellegrini viselkedését látva ezt senki nem állítaná. Ő a béke, a szeretet, a megértés nagykövete. Azaz: mintha ennek az országnak nem lenne valódi vezetője. Olyan valódi vezetője, aki valódi intézkedéseket tenne, hogy az elmúlt hónapokban napvilágra került ügyek rendeződjenek. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni: a kettős gyilkosság önmagában nem robbantott volna ki ekkora válságot, a válságot a Kuciak cikkei nyomán napvilágra került információk okozták. Erről pedig nem beszél senki, Bugár Béla sem, mintha mindent csak az ellenzék meg a gonosz média talált volna ki. Senki nem beszél arról, hogy a szervezett bűnözés és az agrártámogatások lenyúlása elleni küzdelem, az újságírók védelme és munkájának segítése terén olyan intézkedéseket kellene hozni, amelyek megakadályoznák, hogy ez a válság megismétlődhessen. Érthetetlen, felfoghatatlan, elfogadhatatlan, hogy erről egy felelős kormány képviselői közül senki nem beszél. Miért fontosabb hirtelen a belföldi üdülés támogatása vagy a nyugdíjkorhatár emelkedésének befagyasztása mindazon témáknál, amelyek miatt heteken keresztül tüntettek az emberek az országban?

Két lehetséges válasz létezik: vagy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy nem akarnak. Egyetlen dologban bíznak: az emberek többségét nagyon olcsón meg lehet vásárolni. A „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” mondást alighanem populista politikusok találták ki. A nyomorult, szorongatott emberek mondása ez, akiknek a mai veréb a túlélést jelentheti, és hiába mondaná nekik bárki, hogy juthatna akár túzok is mindenkinek, nem hinnék el, mert még nem is láttak túzokot. Mert a túzokok létezését is biztosan csak a félrevezető, gonosz média találta ki.