A választás tétje

Az elnökválasztási kampány leült. Az első forduló után nincs érdemi fejlemény, a második kör formalitásnak tűnik csupán. A nagy különbség és Maroš Šefčovič gyenge szavazatszerző potenciálja leföldelte a kormánypárti reményeket. Harabin és Kotleba együttesen 25 százalékpontnyi szavazója egységes blokként mozogva átírhatná a forgatókönyvet, de nem fogja. E tábor tagjainak többsége nem kér Čaputovából, de Šefčovičból sem. Sem a hazai smeres, sem a brüsszeli énjéből. Más szituációban, más háttérrel az uniós „komisszár” esélyesebb lehetne, de ez nem az a helyzet. Ahogy az első forduló előtt is írtuk, sok fog múlni azon, hogyan keretezik a résztvevők és a véleményformálók az összecsapást. A konzervatív tábor egy része úgy érzi, nem érdemes egy vállaltan liberális jelöltre voksolni, főleg, ha már lefutott a meccs, mivel így az ideológiai ellenfelet erősítenék. Ebben az olvasatban a második forduló olyan mérkőzés, amelyben a liberális és a nemzetinek és szocialistának álcázott kleptokrácia csap össze, amitől egy jó ízlésű konzervatív választó távol tartja magát. Nem teljesen igaz ez. 

Az erőltetett ideológiai töltetnél sokkal lényegesebb egy másik keretezés,

a választás ugyanis elsősorban arról fog szólni, hogy a szavazók milyen arányban utasítják el a Smert, a hatalomgyakorlását és a munkamódszereit.

Hiába lefutott a szombati forduló, fontos lesz a győzelem aránya is – ami akár történelmi mértékű is lehet. Čaputová nem azért kapott az első fordulóban 40%-ot, mert az emberek jelentős része egyik napról a másikra úgy gondolta, jó ötlet, ha meleg párok gyerekeket fogadhatnak örökbe. Erről a társadalomnak megvan a közvéleménykutatások alapján kitapintható, konzekvens véleménye.

A 40% annak az eredménye, hogy a választóknak tele van a hócipőjük Robert Ficóval és a módszereivel, azzal a morális válsággal, amibe ezt az országot az elmúlt 13 évben belekormányozta.

Elegük van a Kočnerekből, Kaliňákokból, Trnkákból, Bašternákokból, a simlis csalókból és a háttérben milliárdokat kaszáló oligarchákból. Jövő héten ilyenkor persze lesznek valóságmagyarázók, akik a választási eredmény hatására egy liberálisabb Szlovákiáról fognak vizionálni – mint ahogy 2016-ban barnuló Szlovákiáról írtak –, a valóság ezzel szemben teljesen más: az emberek nagy része nem ideológiai kontaktlencsén keresztül nézve karikáz a szavazófülkében. Andrej Kiska az elmúlt években elkövette azt a hibát, hogy nem érdekelte, mi történik a magyarokkal, mi a véleményük saját helyzetükről. A kampányban és később sem. Úgy tűnik, Čaputová ezen a téren változtatni akar, amikor már a két forduló között egyeztetésre hívta a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát. Ez még mindig csak az első lépés, és nem kell belőle messzemenő következtetéseket levonni, ám ha tudja tartani a tempót, az biztató lehet:

az elmúlt évek eseménytelensége után a magyar közösség megmaradását és fejlődését érintő témák ismét bekerülhetnének a politikai véráramba.

Az államfő legalább tudna arról, hol szorít a cipő. Emiatt feltételezhetően most szombaton nem fognak sokkal többen voksolni Dél-Szlovákiában, ahogy országosan is a részvétel visszaesése várható, ám fontos lenne, ha ezen a téren elmozdulás történne. Fico jelöltjétől ilyet nem várhatunk, a másik, az esélyesebb indulónál legalább egy kezdő lépést már láttunk. És igényeljük a folytatást.