A történelem folytatódik

Minden hágón egy román század vonult fel, aztán nagyjából egy időben átlépték a Magyar Királyság határát. Pontosabban valahai határát. A hír Románián kívül nem kavart nagy port, erdélyi magyar körökben viszont többen felhördültek azon, hogy a román állam ilyen módon emlékezett meg a világháborús hadbalépésről. A balkáni állam ugyanis pontosan 100 évvel ezelőtt lépett be az első világháborúba; akkor a román hadsereg rögtön Erdély felé indult. Ezt hamar az osztrák–magyar, illetve német hadsereg ellencsapása követte, olyannyira sikeresen, hogy végül pár hónap múlva már Bukarestben voltak a Monarchia csapatai. De mint tudjuk, ez végül nem jelentett a magyar katonák számára happy endet.  A fura romániai katonai megemlékezés jól példázza, Közép-Európában láthatóan nagy igény van a történelem újrajátszására – pedig a történelem a jelen időben is töretlenül folytatódik. Az amerikai Francis Fukuyama még azzal az esszéjével vált világhírűvé a rendszerváltás körül, hogy a történelem véget ért: a liberális demokrácia az emberiség lehető legjobb „létformája”, nincs hova továbbfejlődni. Mára úgy tűnik, Fukuyamának nincs igaza, a történelem folytatódik: nem azért, mintha a jogállami demokráciánál jobb létformára akadtunk volna, hanem mert az sajnos nem mutatkozik elég stabilnak és önfenntartónak, és a legkevésbé tűnik úgy hogy egyeduralkodóvá válna – inkább defenzívába szorul. A jogállami demokráciák sorát tömörítő Európai Uniót a brit kiválás és a migránsválság tépázza, az USA-t a társadalmi különbségek végzetes növekedése és az etnikai feszültségek teszik próbára. A most zajló amerikai elnökválasztás pedig önmagában egy válságjelenség. Az ilyen változások Közép-Európát is valamiféle válaszút elé hozták. A politika, a gazdasági szereplők, és az átlagemberek is, mindenki keresi a helyét. Egy változó és ambivalens térsége ez a világnak, pozitív és hervasztóan szomorú jelenségek elegyével, ahol folytatódik a történelem, az biztos. Hogy ez mi jót-rosszat hoz magával, azt nehéz előre látni. Kollai István De az is biztos, hogy itt a jelen történései mindig össze fognak csúszni a százéves múlt emlékeivel. A román csapatok erdélyi betörése után pár hónappal, decemberben be fogunk vonulni Bukarestbe, de előtte még migráció-ügyi népszavazás lesz Magyarországon. Jövőre a keleti fronton megindul az oroszok utolsó nagyobb offenzívája a Monarchia ellen; de ettől függetlenül is várhatóak csapatmozgások Ukrajna területén. Kicsivel később következik a sűrű ‘18-as év: választások Magyarországon, majd ősszel a teljes katonai összeomlás és az őszirózsás forradalom. Az évtized végére pedig kiderül, hogy a nagyhatalmak, amelyek véleményére magasan tettünk korábban, magasan tesznek a mi véleményünkre. Mármint remélhetőleg csak Trianonban. Jó pár eseménnyel nincs mit tennünk – az csak a történelem bizarr újrajátszása lesz – de Közép-Európa jövőjében sok még a nyitott kérdés, a történelem folytatódik.