A török választás tétje

A recesszió nem csak a Covidnak köszönhető. Az inflációval szemben Erdogan egyszerűen nem volt hajlandó kamatot emelni a török jegybankban, lecserélte annak vezetését, amikor erre készültek volna. Csakhogy a gazdasági szereplők nem a török elnök kottájából olvasnak, ennek megfelelően bekövetkezett a tankönyvi verzió, és elszabadult az infláció.

A hivatalos adatok szerint ez tavaly átlépte a 80%-ot, míg idén áprilisban is 44% körül járt már. Ez óriási szám, és szokás szerint a hivatalos adatot azért erősen konzervatívként kell kezelni. A vidéki török népesség számára ez már a megfizethetetlen hagyma korszakát hozza magával, ekkora infláció a társadalom kirekesztettebb rétegei számára komoly megélhetési kockázatot jelent.

Ennek ellenére sem csökkent radikálisan Erdogan támogatása, nem beszélhetünk egyáltalán arról, hogy az AKP tábora összeomlott volna. Hiába derült ki, hogy az építési hatóságok korrupciója milyen mértékben járult hozzá a földrengés során az épületek beomlásához, vagy az, hogy a segítség milyen módon ütközött akadályokba.

A két elnökjelölt, a kemalista párt embere, Kemal Kilicdaroglu és Recep Tayyip Erdogan fej fej mellett láthatóak a megbízhatóbb közvélemény-kutatásokban. Óriási kérdés, hogy melyikük tábora rejthet több látens szavazót: az ellenzékiség félelmetesebb, főleg a puccskísérletet követő megtorlási sorozatok óta; vagy éppen a kormánypártiság a furcsa, amikor ilyen makrogazdasági környezetet hoznak létre tudatosan.

Végül a földrengéssel sújtott övezetben eleve nehéz, néhol lehetetlen lesz megrendezni a választást. Az onnan ideiglenesen elmenekült lakosság jogát a választáshoz nem lehet elvitatni, kérdés, hogy a kaotikus lakhatás vajon milyen lehetőséget ad a hatalom számára, hogy ha akar, akkor azzal visszaéljen. Klasszikus kékcédulás opció ez, amelytől többen tartanak.

A hatpárti koalíció sem sziklaszilárd, már az is nagy dolog volt, hogy a választásig eljutottak, viszont épp ez mutatja az elszántságot. Az orosz vezetés Erdogannak drukkol, hiszen komoly energetikai beruházásokba húzták be, atomerőművet épít a Roszatom, és a Fekete-tenger alatt gázmezőket találtak. A szerb–magyar területekre orosz gázt hozó TurkStream is egy stratégiai kérdés Moszkva számára.

A NATO oldaláról sem közömbös, hogy melyik vezetés kerül az elnöki székbe, Kilicdarogluék egyébként a frissen bevezetett elnöki rendszer felszámolását ígérik, és a korábbi parlamenti modell visszaállítását. Komoly útelágazás lehet ez a török népesség számára, nem kicsi a tét ezen a választáson.