A szlovák ellenzék pokla

Amikor Lucifer kérdőre vonja az ördögöket, miért nem őrzi senki a katlant, az a válasz: „Itt a szlovák ellenzéki politikusok főnek. Ha valamelyik megpróbál kimászni, a többi úgyis visszahúzza!”

A Radoslav Procházka és Igor Matovič közti kommunikációs bohózat ennek mintapéldája. Az elnöki kampány finanszírozása körül kirobbanó botrány olyan területet érint, amely a kollektív elhallgatásnak köszönhetően ritkán kerül a nyilvánosság elé. Most azonban az ellenzék elkezdheti kiteregetni egymás szennyesét. A szópárbajnak hosszabb távú hatása is van: pár politikus a rövid távú helyzeti előnyért és saját túléléséért cserébe elveszejtette az ellenzék Smerrel szembeni stratégiai előnyét.

Tavasszal ez az előny még egyértelműen érezhető volt. A Besztercebányán elveszített megyei választás, Fico kudarca az elnökválasztáson és a viszonylag sikertelen EP-választás megroppantotta a Smer dominanciáját, kiderült, van igény a változásra. Az ellenzék azonban ebben a helyzetben sem tudott előállni konstruktív javaslatokkal, kivéve a kívülállóságából és frissességéből – nem pedig ideológiájából – hasznot húzó Procházkát. Az ellenzéki körök hatalmi átrendeződése sok konfliktussal jár, hiszen az egyes pártok a saját túlélésükben érdekeltek, nem pedig az „ellenzék sikerében”, hiszen ez utóbbi bármit jelenthet. A legtöbb pártra nézve egyenesen katasztrofális lenne, ha lemaradna a versenyben, hiszen a támogatottságuk vagy nem elég stabil, mint az Egyszerű Embereké, vagy nem elég magas, mint az SaS-é.

A Smer nyár elején ellentámadásba lendült elveszett szavazói visszaszerzése érdekében, s a kampánya két évig tart majd. Mutatják ezt részben a személyi változások, de a legnagyobb hatást a kilátásba helyezett osztogatócsomagtól reméli a kormánypárt. Ráadásul a Smer a legkiszámíthatóbb és a koalíciókötésre legalkalmasabb párt benyomást kelti. A többi párt dilemmája így az, hogy mennyire hangsúlyosan határolja be magát a Smer, vagy a jobboldali kis pártok ellenében. Egyáltalán, érdemes lemondani a kormányzás esélyéről Fico túlzott bírálatával?

A jobboldal problémái (soroljuk most ide a meghatározhatatlan Egyszerű Embereket is) súlyosabbak, mint 2010- ben, ráadásul most egyáltalán nem látszik olyan személyiség, aki képes lenne összefogni a pártokat. Azt a szerepet, amit a gyengének tartott és kompromisszumra törekvő Iveta Radičová be tudott tölteni, Procházka nem tudja, Andrej Kiska pedig államfőként nem képes és nem is akarja ezt felvállalni. Komoly csapdahelyzet állt tehát elő a jobboldalon, s a következő egy évben inkább csak romlik majd a pártok közötti együttműködés, mint hogy javulna.