A szivárványosról feketén-fehéren

Most azzal, hogy az OĽaNO parlamenti képviselője Kotleba pártjának listáján a törvényhozásba bejutott kollégájával, Tomáš Tarabával együtt olyan törvénymódosító indítványt nyújtott be, amely megtiltaná a szexuális másságot jelképező, olykor népszerűsítő szivárványos zászlók kitűzését a állami intézményekben. Kezdeményezésük jelentős felzúdulást váltott ki. Azért is, mert Gyimesi ezzel a lépésével megsértette a koalíciós szerződést, még a frakcióvezetőjét is kész tények elé állította. Eduard Heger kormányfő felszólította őt, hogy vonja vissza a beadványát, amely megosztja az amúgy is zilált társadalmunkat, de még ennek a felszólításnak sem tett eleget. Beszállt a szócsatába Ivan Korčok külügyminiszter is, aki az egyik közösségi hálón rossz szokásához híven igyekezett magyarellenes hangnemmel tovább mérgezni a légkört. Bejegyzésében azzal a ravasz feltételezéssel figyelmeztette a magyar képviselőt, hogy a javaslatukba a parlamenti olvasatok során akár olyan kiegészítés is bekerülhet, amely tiltaná az egykori Felvidéket felidéző, szerinte a szlovák államiságot sértő jelképek nyilvános propagálását. Ezeket a szimbólumokat semmivel sem bizonyított megállapítása szerint manapság is gyakran használják Dél-Szlovákiában.

Sokan kérdezik értetlenkedve, vajon miért kell tovább szítani a már szinte elviselhetetlen társadalmi feszültséget, hiszen az ominózus zászló idáig legfeljebb a pozsonyi Pride rendezvényen, esetleg az emberjogi biztos irodájában tűnt fel, és kevés polgárt zavart, még kevesebben háborodtak fel. Az egyetlen lehetséges választ az elmúlt hetek néhány megnyilvánulása alapján lehet kihámozni.

A kulcsfigura egyértelműen Igor Matovič gátlástalan törtetése és szinte betegesen bosszúálló természete. Miután benyújtotta a képviselőházba az inflációellenesnek nevezett csomagját, nem volt biztos abban, hogy a liberálisokon kívül további kormánypárti képviselők ugyancsak nem ellenzik-e majd a tervezetét, amelyet ráadásul gyorsított eljárásban akart keresztülhajszolni. Ezért egyezkedett Kotlebáékkal, akik aztán támogatták a pénzügyminiszter elképzeléseit. A tárcavezető ugyan hangoztatta, hogy ezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kértek tőle, ám a további események rácáfoltak erre az állítására. Ugyanis Matovič azóta azzal támadja az újságírókat, hogy azért rontanak neki egyre gyakrabban, mert nem kedveli az LBGTI tagjait, vagyis a szexuális kisebbséget. Kisvártatva előrukkolt azzal az elmeszüleményével, amely szerint a tévék politikai vitaműsoraiba a legutóbbi országos választás eredményei alapján kellene meghívni az egyes pártok képviselőit. Amivel nemcsak az elektronikus médiumok szabadságát korlátozná, hanem az újnácik gyakoribb tévészereplését is elősegítené, ami Kotlebának, Mazureknek az egyik leghőbb vágya. Ezután lépett ismét színre Gyimesi, aki tulajdonképpen leporolta Taraba tavalyi indítványát, amelyet akkor a társa visszavont. Most viszont a kormánypárti képviselő felkarolta és népszerűsítette gyűlöletkeltésre is alkalmas korábbi próbálkozását. Kevesen hiszik el azt az állítását, miszerint erről a kezdeményezéséről előzőleg nem egyeztetett pártelnökével, akinek egyébként az egyik legközelebbi bizalmasa, nem ritkán önző ötleteinek lelkes támogatója.

Törvénymódosító indítványa legalábbis vitatható. Ugyanakkor a pártelnökéhez hasonló módszere megalapozott aggodalomra ad okot. Az újnácikkal való bratyizásuk célja valójában Richard Sulíkék zsarolása, kiszorítása a koalícióból, amelynek a többségét – hatalmukat – esetleg az SaS helyett a szélsőségesek révén igyekeznek megőrizni. Ők, de Boris Kollárék sem tudatosítják azokat a tragikus történelmi tapasztalatokat, amelyek arra intenek, hogy a nem éppen optimálisan működő demokráciánk alapjait rombolják azok, akik a diktatúrát és a nacionalista téveszméket hirdetőkkel összeszűrik a levet.