A szent minimálbér

A minimálbér számunkra szent, mondta a kormányfő, a boldoggá avatást mint előzményt kihagyta, sokan meg elhiszik, jól van ez így. Pedig nincs.

Szlovákiában alacsonyak a bérek. Tudjuk. A minimálbértől viszont nem lesznek magasabbak. Ha a minimálbér emelkedik – az elmúlt években párszor megtörtént –, az átlagos bérszint ettől még nem lesz magasabb. A minimálbér emelésének egyetlen hozadéka, hogy a belőle kiszámított javadalmazás nő, ami a munkaerőpiacon semmilyen következményekkel nem jár. Csak jól hangzik. Mert ugyebár e kis országban 380 eurós bruttó bérnél kevesebbért senkit nem lehet alkalmazni. Azaz, néhány ember máris keresheti a munkahivatal aktuális címét.

A bér a munkaerő ára. Ugyanúgy, mint minden szabályozott ár, a szabályozott bér is deformáló hatású. Lehet szépeket mondani a közjóról, de ár és bér viszonylatában még soha nem sikerült a szabályozást valóban a köz javára fordítani. Tévedés ne essék: egy sor munkáltatónál vérlázító a tulajdonos többezres önjavadalmazása melletti zsugoriság, amikor 20 euróval kellene munkásainak bérét emelnie. Vérlázítónak tartom azt is, hogy szakképzett és szükséges munkaerőt vagyunk képesek éhbérrel megalázni (a pedagógusbérekről értekeztem már e helyen párszor), csakhogy a minimálbér ezeket a disszonanciákat nem küszöböli ki. Nem oldja meg azt sem, hogy a szociális juttatás és a munkabér közti különbségért érdemes legyen dolgozni, ugyanis a 380 eurós bruttó minimálbér mellett sem érdemes, utazással összekötve pláne.

Amit viszont a minimálbér léte valóban befolyásolhat, az a kezdő, szakképzetlen, mégis inkább munkából, mint hivatalokban kuncsorgásból élni kívánó, nem is olyan kis réteg ellehetetlenítése. A német munkaerőpiacon évekig nem létezett minimálbér, a szocialisták kormányzati szerepvállalásának ellenértékeként idén vezették be. Németországban a taxizás a talpraállás első lépésének tekintett foglalkozás. Általában kezdő, elhelyezkedni képtelen, rossz vagy szakképzettlen fiatalok ugródeszkája, akik aztán megkeresve életük első euróit, megtalálhatják érvényesülésük más módozatait. Az idei szabályozás kész tragédiát eredményezett: a 8,50-es minimál órabér (jól tetszik látni, ez bruttó havi 1360 euró) miatt a taxis piacról egyik napról a másikra kiesett közel 70 ezer munkavállaló. Olyanok, akiknek a 6,50 is megfelelt (ez volt a német statisztikusok szerint az eddigi átlaguk), s akik ezután ahelyett, hogy eltartanák magukat, arra szorulnak, hogy mások tartsák el őket. Ezt eredményezte a német minimálbér.

Ne legyenek illúzióink, nálunk is ezt eredményezi. Az eddig 380 eurónál kevesebbért dolgozó ember nem fog többet keresni, a munkáltató simán leépíti a helyét, oszt jó napot. Két éve ilyenkor emeltük föl mutatóujjunkat (ingyen, nem kormányzati tanácsadói bérezésért), s szóltunk időben, hogy a megbízási szerződések szigorítása több ezer embert juttat a munkahivatalokba. Bekövetkezett, de nem tanultunk belőle. Most is időben szólt mindenki, akinek van fogalma a munkaerőpiacról, megint nem tanultunk belőle és a minimálbért szentté avattuk. A szociális érzékenységet hirdetőkkel szemben lassan a Talmud lesz irányadó: Ments meg Uram a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.