A szabadság tizenhárom véres napja

MTI-HÁTTÉR

Békés tüntetéssel kezdődött, amely szinte órák alatt népfelkeléssé, majd a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott.

A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-én 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, új kormány Nagy Imre vezetésével, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.

A Petőfi-szobornál tartott október 23-ai tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert. Aznap este Gerő Ernő első titkár rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd után fegyveres összetűzések kezdődtek: éjszaka a felkelők elfoglalták a Magyar Rádió székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a kezükre került. A Dózsa György úton ledöntötték a Sztálin-szobrot.

Október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek az ÁVO-sok, több mint 200-an haltak meg. 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el emberéleteket kioltó sortüzek, 30-án Budapesten a Köztársaság téri pártszékházat véres ostrom után foglalták el a felkelők.

A reformkommunista szárny központi alakja Nagy Imre volt, aki október 24-én kormányfői megbízást kapott. Újjáalakultak a korábban megszűnt vagy megszüntetett politikai pártok. Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát, bevonva az együttműködésre hajlandó pártokat, a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot.

A politikai palettához hasonlóan az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem voltak egységesek, ám a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges célja volt. Végül mind a felkelők, mind a kormánypolitikát irányítók sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, azután, hogy Nagy Imre meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10–11. táján törte meg a szovjet túlerő.

A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája halt meg az események során, 51 pedig eltűnt.

A forradalmat három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (eltérő adatok léteznek) 220–340 volt, a koncepciós perek után olyan vezető személyiségeket végeztek ki, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József. Ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, és mintegy 200 ezren elhagyták az országot. 1956-ot évtizedekig ellenforradalomként lehetett csak emlegetni, a fordulópont 1989 januárjában következett be. A rendszerváltozás utáni első szabad Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án október 23-át nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása idején az Országgyűlésben megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.