A sulyok el van vetve

Egy kis politikai abszurd: képzeljük el, hogy a koszovói háború idején egy kis uniós országban albán világkonferenciát rendeznek, amelynek résztvevői elítélik a jugoszláv hadsereg kegyetlenkedéseit, felszólítanak a jugoszláv katonák kivonására Koszovóból és a tárgyalásos rendezést szorgalmazzák. Ezen Milosevics felbőszül, büntetőintézkedésekkel fenyegeti meg a kis uniós államot, s közli, nem hajlandó részt venni a soron következő fontos nemzetközi tárgyaláson, ha azt az illető kis ország fővárosában rendezik meg. Minderre Európa válasza az, hogy berezel, s a konferenciát másutt tartják meg.

E történet politikai fantazmagóriának tűnik, hiszen Milosevics börtönben csücsül, három háború bűntetteiért kell felelnie a hágai törvényszék előtt. S a három közül egyet is – például a koszovóit – elegendőnek érez a világ igazságérzete ahhoz, hogy a diktátor élete végéig rács mögött maradjon. Pedig a politikában a mégoly abszurd színjáték sem lehetetlen, a napokban valami hasonló zajlik, csak éppen senki sem ütközik meg rajta. A kis Dánia megrendezte a csecsen világkongresszust. Putyin már előre felbőszült, tiltakozott ellene, de Koppenhága azt mondta, ha nem adna otthont a tanácskozásnak, azzal megsértené a véleménynyilvánítás szabadságát. Nos ez az az érv, amit Putyin sosem lesz képes felfogni, neki kezdettől fogva baja volt a szabad sajtóval, s most a terrorizmus elleni harc címén ismét a cenzúra visszaállításának irányába mutató intézkedések születnek Moszkvában. Ami nem véletlen, minden autoritatív rezsim – a milosevicsitől a Lukasenko-féléig – az elsők között éppen a szólásszabadságot, a szabad sajtót próbálja meg felszámolni. De folytatva az immár valós történetet: Putyin morcosan közölte, nem hajlandó részt venni az e hónapban esedékes orosz–EU csúcstalálkozón, ha azt az eredeti tervek szerint Koppenhágában rendezik meg. Mire az EU azonnal áthelyezte a csúcs helyszínét Brüsszelbe. Az orosz duma odáig ment, hogy a dán termékek bojkottjára szólított fel, az orosz politikusok pedig rendre a terrorizmus támogatásával vádolják Dániát, ami már nem semmi. Dániát, az Európai Unió soros elnökét! És az EU brüsszeli központja hallgat, az EU hangadó országai közül egy sem üzente Moszkvának, hogy álljon már meg a menet, aki így elveti a sulykot, számítson rá, hogy azt vissza is dobhatják.

Egyetlen szerencsétlen mozzanat van az egészben, az, hogy a csecsen világkongresszust a sajnálatos és elítélendő moszkvai túszdráma napjaiban tartották, s ezt a ziccert a putyini propaganda ki is használta. De mindez a lényegen nem változtat: Csecsenföldön igazságtalan háborút folytat egy kis nép ellen egy nagyhatalom, az orosz katonák ott semmivel sem gálánsabbak, mint anno a jugoszlávok Koszovóban, a túszdráma és szeptember 11. közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, ahogy Moszkva szeretné. Ezért is szomorú – bár értjük – a brüsszeli hallgatás. És megmosolyogtató az a vehemencia, amellyel az illetékesek bizonygatják, hogy az EU-nak az intézményi reformok és a bővítés mellett végre meg kell teremtenie az egységes védelmi és külpolitikát. Mert az EU jelenleg a saját elnökét sem tudja megvédeni, talán nem is akarja. Sokkal izgalmasabb a francia–brit különháború, Chirac és Blair szóváltásán lehet mulatni is, csámcsogni is.