A stabilitás jegyében

Hol van már az az idő, amikor Sólyom László magyar köztársasági elnök nem hivatalos látogatását Robert Fico nemzetbiztonsági kockázatnak tekintette! Hol van már az egykori, karakánul Smer-ellenes jobboldal – kb. ott, ahol az SDKÚ és a KDH –, hol van már a határozottan Fidesz-kritikus Híd! Minden megváltozott, mint egy bűvésztrükkben, ahol a szétfűrészelt asszisztensnő épen és egészségesen ugrik elő a paraván mögül. Lehet tapsolni!

Az aktuális helyzetet semmi nem illusztrálja jobban a nemrégi DAC-stadionavatón készült fényképnél. A díszpáholyban nemcsak az MKP és a Híd vezetése tisztelte meg jelenlétével a klubtulajdonos Világi Oszkárt, hanem Orbán Viktor magyar kormányfő mellett a Smer gazdasági holdudvara is. Vladimír Poórnak és Ivan Kmotríknak nyilván semmi kifogása az ellen, hogy a magyar politikusok mellett mutatkozzanak. Mindketten hálásak lehetnek a Hídnak, hiszen az Robert Fico hatalmon maradását lehetővé téve az ő további sikeres boldogulásukat is szavatolta. Kmotríknak például így biztosan felépül a saját stadionja a mi pénzünkből, egy pillanatig sem kell aggódnia. Orbán és a hidasok ugyan még nem borultak látványosan egymás keblére, a magyar kormány azonban szintén hálás lehet a Hídnak, hogy segített hatalmon tartani egyik legfontosabb térségbeli szövetségesüket. Orbán Viktor nem fogja verni az asztalt a kisebbségi jogok miatt, még csak eszébe sem jut az állampolgárság, az államnyelvtörvény vagy Malina Hedvig ügyében türelmetlenkedni, amíg saját hatalmi érdekeinek megfelel a Smerrel való összefogás. Ezt illusztrálta, amikor az érvénytelen kvótanépszavazást követően Orbán mindjárt Ficóhoz sietett beszámolni a migránsellenes küzdelemben szerzett új tapasztalatairól.

Az MKP mindeközben békésen meghúzódik a nagy Smer–Fidesz-barátság árnyékában, hiszen amíg ez a barátság fennáll, addig a korábban a választói előtt magyarfalóként tetszelgő Ficóék sem fogják őket piszkálni a „budapesti kapcsolatok” miatt. Így az MKP forrásai, érkezzenek éppenséggel a Főnixen, a Bethlen Gábor Alapon vagy bármilyen más intézményen keresztül, biztonságban vannak, a pártstruktúrák változatlanul élhetnek tovább.

A kulcsszó, amit Robert Fico olyan előszeretettel hangoztat, a stabilitás. Hogy az elmúlt években kialakult kapcsolatok, beindult üzletek háborítatlanul épülhessenek, fejlődhessenek tovább. És hogy ki jár ezzel jól? Természetesen mindenki. Valahogy úgy, ahogy a XXII-es csapdája Milo Minderbindere tojásbiznisze esetében, amikor is a leleményes Milo hét centért vásárolta a tojást, és ötért árulta, mégis keresett rajta. A titokzatos szindikátus, amelyre Milo hivatkozott, tulajdonképpen önmagától vásárolt és önmagának adott el, miközben behálózott mindent és mindenkit. Közben pedig nyereséget termelt. Mindenki részesedik belőle, hirdette Milo. Csak el kell fogadni a játékszabályokat.