A sors sorsolása

Nagyon megörültek a hírnek, de aztán el is szomorodtak picikét, mert tudták, hogy annál, aki nem nyer a lottón, csak annak van szomorúbb sorsa, akit kisorsolnak. Bandika és Ervin nem egy olyan embert ismertek (mindösszesen talán nyolcat), akiknek az életét a lottónyeremény tette tönkre helyrehozhatatlanul. Azt hitték ugyanis, hogy a nyeremény pozitív értelemben fordít a sorsukon, megoldva minden problémájukat. A vége pedig az lett, hogy a régi, jól bejáratott problémáik helyett (mint például a pénztelenség), amelyeket már régi rutinnal kezeltek, olyanokkal kellett szembenézniük, amilyenekkel korábban nem volt dolguk.

A két munkanélküli jó barát úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, hanem a maguk módján megteszik a magukét. Bandika felhívta egy ismerősét, aki a lakhelyétől huszonhárom kilométerre fekvő kisváros lottózójának alkalmazottja, immár huszonhárom éve. Megkérdezte tőle, mi is ez a lottó-dolog pontosan, mire megtudta, hogy az egész az olasz lotto szóból ered, amely magyarul azt jelenti, hogy sors. Réges-régen, amikor az emberek még nem tudták, mi az a nejlonszatyor, a távirányító vagy a benzinkút, Genova városállamban évente sorsolással választották ki a helyi vezetőket. Hasonló módon, mint régen a Magyar Televízióban, amikor egy nagy üveggömbben megforgatták a bordó golyókat, aztán kivettek egyet, és megnézték, mi a száma. A választás ezen módja Genovában olyan népszerű lett, hogy fogadni is lehetett a győztesekre, a fogadás pedig egy idő után a városállam monopóliuma lett, hiszen jövedelmezőnek bizonyult.

Bandika megköszönte a lottótörténeti kitekintést, letette a telefont, majd Ervinhez sietett, hogy elmondja neki, mit tudott meg, és hogy kiderítse, mi lesz az ebéd. Tizenegy óra múlt ugyanis hét perccel, ilyenkor szokott az ebéd a célegyenesbe fordulni. Ervin viszont semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdekelné az ebéd. Ezt figyelje – tekintett föl egy megsárgult könyvből.

Diogenész Laertiosz jegyezte föl annak idején a fortélyban, bölcsességben, de gonoszságban is sokoldalú korinthoszi Periandroszról, akit az első türannosznak nevez, hogy azt mondta: „Ne tégy semmit a pénz kedvéért. Csak az annak előteremtésére méltót kell elérned.” Szerintem ezt úgy kell értelmezni, hogy pénzzel is csak bizonyos dolgokat lehet elérni, de ezeknek a dolgoknak a sora is véges. Egy gyors példa, ha meg nem haragszik. Van itthon pénzem, de nem főztem ebédet. Így aztán nem tudok mit enni, éhes maradok, hiszen a pénz nem tud főzni, és azt sem tudja, hogy mindjárt dél.

Ha hamarabb mondja, rendeltem volna pizzát – lépett ki a teraszra Bandika, majd a mohával benőtt lépcsőkön keresztül leballagott a patakhoz, és azóta nem látta senki.

A szerző a Vasárnap munkatársa