<p>„My sme tu doma!” (Mi vagyunk itt otthon), kiabálja egy csapat rajongó az ablakunk alatt, hazafelé a jégkorongmérkőzésről. Meglepődve tapasztalom magamon, hogy a szűnni nem akaró rigmus a már csendesedő, éjszakai órában nyugtalansággal tölt el. Azt, hogy mért kiabálják, értem: ezt adták a szájukba, ez a világbajnokság hivatalos üdvrivalgása.</p>
A rosszul kezdődő mondatokról
Nem egészen világos, hogy aki kitalálta és nyilván örült a frappáns jelszónak, meg aki jóváhagyta s nyilván elégedetten nyugtázta, mire gondolhatott. Aligha a többi (nem szlovákiai) csapatra és azok idelátogató lelkesítő rajongóira, hiszen őket meghívni és üdvözölni szokás, nem pedig tudtukra hozni, hogy ki van otthon. Azt tudják úgyis. A szlovákoknak találták ki? Ők nem tudják, hogy otthon vannak? Vagy azért, hogy erősödjék az önazonosság-tudatuk? Csak a hoki idejére, s aztán majd ez is fokozatosan elhal és abbamarad, mint a szilveszter utáni petárdázás? Akárhonnan vizsgálom, csak ugyanoda jutok: mi köze ennek a mondatnak a jégkoronghoz és a vébéhez? (Szemben mondjuk az olyanokkal, mint „Győzni fogunk!”, „Mi vagyunk a legjobbak!” stb.)
Hogy a marketingszempontoknak esetenként nem sok közük van az erkölcshöz, az ízléshez, s olykor még a józan észhez sem, az elég logikus. Viszont figyelemre méltó, hogy újabban a legkínosabb tapasztalatok vagy a legpopulistább közhelyek is alkalmasakká válhatnak arra, hogy magukat normálisnak vagy kifejezetten jóakaratúnak feltüntető szervezetek gyakorlati céljaikra használják őket. Amint ezt a „My sme tu doma!” szlogen is mutatja. Akinek eszébe jutott ezt a tudathasadásosságában is kirekesztő, történelmileg kompromittált jelszót az év szlovákiai sporteseményének zászlajára tűzni, az úgy vélhette: a figyelemfelkeltés eszközei alárendelhetők a célnak. A lényeg, hogy mindenki észrevegye.
Ugyanez a helyzet azzal az óriásplakáttal, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy adónk két százalékának felajánlásával esélyt adhatunk a romáknak a felzárkózásukhoz. A plakátszöveg szerint: „A romáknak gürizniük kellene saját tehetségük fejlesztésén – s ebben nyújt segítséget nekik az Önök 2%-a.” A figyelemfelkeltést itt a két első sor szolgálja, mert önmagában is jelentéses, a nagybetűs fekete rész ennyit mond: A romáknak gürizniük kellene. Most persze nem az a lényeg, hogy ki olvassa el a forgalmas út mellett álló hosszú mondatot végig (ehhez vagy nagyon lassan kell vezetnie, vagy többször kell arra utaznia) és ki csak félig. Hanem hogy ez legalább annyira beteg és káros, mint az eleve primitív célú plakátok jelszavai. A rosszul kezdődő mondattal ugyanis semmit se lehet kezdeni: rossz mondat marad.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.