<div>Katasztrofális a szlovák politika színvonala. Pont olyan, amilyet a társadalom igényel és parlamentbe juttat. Mielőtt elkezdenénk a politikusok fejét szétverni az igazság és az erkölcs betonfalán, nem árt tudatosítani, hogy minden, ami a parlamentben és a környékén történik, társadalmunk tükörképe. </div>
A primitivizmus zsákutcájában
Mutyizik a miniszter? Mutyizik a párt? Majdnem mindenki mutyizik. Utáljuk a korrupciót? Akkor ne tartsuk fenn! Ne adjunk az orvosnak kenőpénzt azért, hogy elvégezte a munkáját, ne adjunk a rendőrnek kenőpénzt, mert az kevesebb, mint a büntetés lenne. Ne adjunk a hivatalnoknak ajándékot, hogy előnyben részesítsen bennünket, ne adjunk a futballbírónak pénzt, hogy a mi csapatunk nyerjen, ne próbáljuk meg lefizetni a jogászt, a nővért, az ellenőrt, a jegykezelőt, a tanítót, ne használjuk fel az ismerősöket előnyszerzésre, legyen tiszta a társadalom. És tiszta lesz a politika is. Leegyszerűsítettem? Le. De akkor is igaz. Amíg a környezetünkben tolerálunk olyasmiket, amiket egy emelettel feljebb nem, addig semmi nem változik. A miniszter ne mutyizzon, ne lopjon, ne hazudjon. A parlament alelnöke se hamisítson. A parlament elnöke ne fedezze mindezt. Ne, ne, ne! Egy országot vezetnek egy nagyon nehéz időszakban. Szlovákiának az elmúlt pár évben jól jöhetett volna az uniós elnökség, na, ez a mostani időszak nem az. Van egy belügyminiszterünk, akivel szemben olyan súlyos vádak hangzottak el, hogy nem maradt szikrányi erkölcsi joga sem tisztségében maradni. Minden másodperc, amelyet a bársonyszékben tölt, pártját és koalíciós partnereit hozza egyre kínosabb és kínosabb helyzetekbe. Bizonyos szempontból érthető az az érvelés a koalíció részéről, hogy az uniós elnökség idején nem lehet belügyminisztert váltani, főleg nem egy ilyen tapasztalt, dörzsölt, vén kujont, de nekem azt senki nem tudja bemagyarázni, hogy ebben az országban nincs más ember, aki ne tudná levezényelni ezt a fél évet belügyminiszterként. Minél tovább marad Kaliňák, annál inkább fellángol az ellenzék primitivizmusa. Vagy ez lenne a konstruktív kritika, amit az ellenzéktől elvárhatunk? Nem, ez a pokol, amit Sulík ígért. „Pokollá fogjuk tenni az életeteket” – mondta, miután nem őt választották a partnerek, így nem lehetett miniszterelnök, Matovič pedig nem lett házelnök. Na, még egyszer: a pokol és az ellenzéki kritika, nem ugyanaz. Nagyon nem ugyanaz. Az ellenzék ma nem politizál, hanem valóságshowban szerepel. Döbbenetes primitivizmussal Muppet show-vá alakítja a közügyeket. A kormánypártok pedig döbbenetes cinizmussal állnak rá erre a szerencsejátékra. Ezzel a három és negyed kormánypárt felerősíti a Matovič–Sulík duó vulgarizálódását, amivel ismét csak egy zsákutca felé röpítik az országot és a népet: Kollár és Kotleba karjaiba. Persze, az is tény, hogy Matovič is ott áll már a zsákutca végén. Valójában hárman vannak. Bulvártársadalom. Nem hiszem el, hogy ez megfelel a választók nagy részének. Úgyhogy változtassunk. Kezdjük alulról.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 11.25.
Verekedés tört ki a szerbiai parlamentben
2024. 11.22.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.