Vélemény

A pityergés határán

​​​​​​​Megannyi ünnepi beszédet hallgattam végig a kultúra fontosságáról eddigi életem során, toporogva, dideregve esőben, szélben, ásítozva jól fűtött kultúrházak nézőterein, dühöngve a klisék, a semmitmondó panelek, a felesleges pátosz miatt. Most azonban csoda történt.
author
Juhász Katalin

2022. január 26. 18:00

Magyar Kultúra Múzeuma
(Fotó: Magyar Kultúra Múzeuma - Feke Arnold)

Pedig nem így indult a dolog, nem készültem semmiféle csoda befogadására. Egy érdekesnek ígérkező, irodalmi témájú dokumentumfilm bemutatójára érkeztem múlt csütörtökön a pozsonyi Magyar Kultúra Múzeumába, természetesen a magyar kultúra napja alkalmából. Rühellem a mesterségesen kreált ünnepeket, amikor olyasmit éljenzünk, aminek egész éven át természetesnek kellene lennie. Ugyanakkor megértem, hogy ma már csak hatalmas felkiáltójelekkel érhető el a nagyközönség ingerküszöbe.

Mostanában ritkán bújok ki az odúmból, mert nem szeretném letesztelni, hogy valóban enyhe tünetekkel jár-e az omikron variáns. Idén ez volt a második ilyen jellegű kimerészkedésem. (Pár nappal korábban a moziban egy ponton szerettem volna megmozdítani az egeret, hogy alul a csíkon láthassam, mennyi van még hátra a filmből).

Szóval a magyar kultúra napja. Kölcsey január 22-én fejezte be a Himnuszt, ezt a dátumot írta a kézirat végére. De mivel csak 1989 óta ünnep ez a nap, eddig nem igazán vettem komolyan.

Pusztító hófúvásban közelítettem meg a Duna-parti épületet az Sznf híd alól. A máskor tízperces sétát húsz perc alatt abszolváltam, nagyjából úgy, ahogy a Delta főcímében meneteltek a sarkkutatók. A zord időjárás miatt azt hittem, több nézője nem is lesz a filmnek. Ám a terem szépen megtelt. Sok rég nem látott maszkos ismerőssel találkoztam, jó volt félig látni az arcukat.

Csak a filmre voltam kíváncsi, az ünnepi beszédekre egyáltalán nem, mert tudtam, mit fogok hallani, és nagyjából be is jöttek a számításaim. Leszámítva azt a tényt, hogy majdnem elsírtam magam. A múzeum igazgatónője és a Liszt Intézet igazgatója (Jarábik Gabriella és Venyercsan Pál) ugyanis arról beszéltek, milyen nehéz helyzetbe került a kulturális élet az utóbbi két évben, mennyire nehéz rendezvényeket szervezni, de elsősorban az ilyen alkalmak tartják össze nemzetünket. Mekkora ordas klisék ezek! És mégis mennyire igazak!

Egy pszichológus nyilván úgy magyarázná meghatódásomat, hogy a szavak új értelmet kaptak a pandémia alatt, és erre reagáltam, mert hónapokon át nélkülözni kényszerültem a Covid előtti természetes közegemet. A kulturális rendezvények ugyanis olyanok nekem, mint a csokifüggőnek a csoki, a búvárnak a tenger.

Az utóbbi hónapokban több zenész ismerősöm kezdte eladogatni a hangszereit, felszerelését a neten. Néhányukat felhívtam, hogy mi történt, mire ők: tudod, kell a pénz, és már amúgy is futárként/sofőrként/ügyfélszolgálatosként/raktárosként dolgozom.

Ugyanez történik a festőkkel, színészekkel, filmesekkel, táncosokkal. Sokan feladták a művészi pályát a biztosabb kenyérkereset érdekében. Most még alig tudatosítjuk, mekkora veszteség ez a hazai magyar közösség számára. Mert kulturális igényeink különböztetnek meg minket az állatoktól, és magyar nyelven hozzáférhető művészet által tudjuk megélni nemzetiségünket egy idegen nyelvű közegben. A magyar kultúra napján, illetve az azt megelőző és követő napokban sok rendezvény zajlott országszerte, különböző színvonalon, de egyazon célból. Azért, hogy még legalább egyszer összejöhessen a helyi magyar közösség, mielőtt ismét be kell zárni mindent a vírus miatt. És hogy ne feledjük, mennyire fontos a művészet és az anyanyelv, ezekben a nehéz időkben is...

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Forró Krisztián szerint át kell értékelni az Oroszországgal szembeni szankciókat (Somogyi Tibor felvétele)

Feszültség a Szövetségben a szankciók miatt

Romana Tabák

Tabák bár beismerte, hogy megütötte Cigánikovát, máshogy emlékszik a történtekre

J Kaczynski

Miről szól valójában a lengyel jóvátételi követelés?

közúti baleset

Felkavaró videóval figyelmeztet a rendőrség egy fontos szabályra

Miloš Zeman

Zeman: Csehországnak be kellene fogadnia a mozgósítás elől menekülő oroszokat

KVÍZ: Cinadór, cuci, sezlony… Mennyire ismered a tájszavakat?

KVÍZ: Cinadór, cuci, sezlony… Mennyire ismered a tájszavakat?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.