A NER és az életszínvonal

Meglepően őszinte, éles, pontos nyilatkozatok, lefülelt monológok hete ez: összeszedtem néhányat, melyek a magyar politikai berendezkedés lényeges momentumaira (kisbetűvel) mutatnak rá. 

Ha Európában recesszió jön, a most kialakuló konzervatívabb magyar középosztály is kiábrándulhat az Orbán-rendszerből. Eközben azonban azt sem látni, hogy lenne kormányzóképes ellenzék az országban. 

(Michael Ignatieff, a CEU rektora)

Alapvetően egyetértek a politikusból lett egyetemvezető két állításával: a Fideszen nem fognak a korrupciós vádak, a kormányerőre leselkedő legnagyobb középtávú veszély, ha visszaesik az életszínvonal; az ellenzék fő problémája pedig az, hogy a választók nem érzik kormányzóképesnek. Egy „ha” és egy „hogy” áll egymással szemben, ez a különbség pedig pontosan jelzi a kormányoldal előnyét: ezért kulcstéma a külpolitika a migrációval. Ahogyan az egzisztenciális elköteleződésre épülő rendszer lényegét is jelzi a következő kiszivárgott felvétel.

Ha valaki politizál és az ellenfelünk a politikában, a politikai térben, akkor azzal nem beszélgetünk, nem próbáljuk meggyőzni, hanem legyőzzük. Pont (…) A kétpólusú politizálásnak vége van: ami per pillanat az országban történik, ez tényleg a NER építése és a kiterjesztése a teljes országra. Szeretnénk az árkokat betemetni, akit lehet, áthúzni erre az oldalra, mindenkit, aki idomul. Vannak lehetőségek pozíciókat adni (…) Mindenkinek helye van ebben a rendszerben, de politikailag minket támadni nem szabad. Mert abban a pillanatban ellenséggé válik. 

(Oroján Sándor, a Fidesz egri szervezetének ügyvezető alelnöke)

Orbán Viktor megértéséhez: ő nem pusztán kormányozni akar, a politikai alapú ügyintézés önmagában már régen nem elégíti ki: rendszert akar építeni, múló ciklusok helyett stabil korszakot; és aki meg van győződve az igazában, az általa vallott út helyességében, az nem szeret a részletekkel, vitákkal pepecselni, mert szétverik a nagyobb ívű terveket: nem akar belefulladni a konfliktusokba, a történeti magyar rebellis szellembe, alkotni akar a maga bumfordi módján, s közben elégtételt szolgáltatni a magyar jobboldalnak, beágyazni azt mélyen a jelenbe, faragni a természetes hátrányból a „progresszióval” szemben. Innen nézve pedig belső kétségek, viták helyett nyugalomra, vagyis hiperlojális támogatói mentalitásra van szüksége. Aki nincs ellenünk, az lehet velünk, ha tiszteletben tart egyetlen tabuterületet: nem politizál.

Az a súlyos probléma, hogy nem lehet közvetlenül kormányt váltani, először az ellenzéket kell leváltani a kihívói pozícióért. Mert jelenleg mi zajlik? Ki hívja ki Orbán Viktort 2022-ben? Nem a Momentum, nem az LMP, nem a Párbeszéd, hanem Dobrev Klára asszony. 

(Puzsér Róbert főpolgármester-jelölt az Indexnek)

A marketinggerilla rátapint a másik oldal problémájára: új erők nem tudták kellően megszervezni magukat, így még mindig a posztkommunista roncspártok uralják a kvázi baloldalt. Ezek hitelessége korlátozott: kétséges, hogy a választók kellő többsége valaha is kormányképes pártokként tekintsen újra rájuk, hiába cserélnek férjet feleségre a plakátokon. A teljes ellenzéki összefogás körülbelül annyira természetes, mint klezmert játszó Betyársereg.

Választási esélyeiket a magyar nép humora már megénekelte, miszerint elmegy a szocialista polgármesterjelölt a feleségével szavazni, este eredményhirdetés: az MSZP-jelöltre 3 szavazat. Mire az asszony: Józsi, neked van valakid! 

(Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán)

Jövő vasárnap önkormányzati választás Magyarországon, s a legutolsó közvélemény-kutatói mérések elképesztő különbségeket mutatnak: vannak a Tarlós–Karácsony már fej fej mellett előrejelzések, illetve a 20 százalékos Fidesz-fölényt előrevetítők. Kérdés, milyen hatású lesz az amerikanizált lejárató kampány, s hogyan sikerül a mozgósítás. Néhány közvélemény-kutató cég hétfőtől már nem nevezhető annak.