A nagy komáromi komédia, vendégjátékkal

Valószínűleg ezt a problémát érezte át a város vezetése, mikor megadta az engedélyt a Szlovák Testvériség szervezetnek egy tüntetés lebonyolítására a Štefánik téren. Mivel Fábry vagy a Bagi-Nacsa kettős a fenti társasággal ellentétben csakis megfelelő javadalmazás ellenében lép fel, a városatyák lépése akár még logikusnak is mondható. Utólag értékelve az eseményeket sajnos elmondhatjuk, hogy a magyarországi résztvevők be nem tervezett vendégjátéka a kelleténél is sokkolóbbá varázsolta a város délutánját.

Ha szépen sorjában számba vesszük az eseményeket, a kétórai kezdet idején mindössze a fekete – állításuk szerint sötétkék – egyenruhás hejszlovákok lengették szorgosan zászlóikat és transzparenseiket mintegy harminc bámészkodó előtt. A rend gondos őrei fokozatosan jelentek meg a helyszínen teljes harckészültségben, aztán hirtelen kiderült, mi is a plexipajzsok és a gumibotok előkerülésének oka. Miközben az egyik előadó éppen azt fejtegette, hogy mennyire szlovák volt Cirill és Metód, megjelent a helyszínen a nemrég még a városközpontban sörözgető, többnyire kopasz magyar hazafiak húsz-, harmincfős csoportja. A késés nyilván annak tudható be, hogy az urak – először lévén Komáromban – csak némi eligazítás után találtak rá a gyűlés helyszínére. A meglehetősen érdektelen előadás a vendégek érkezésétől fogva így közös énekléssé változott a Ria, Ria, Hungária, illetve a Szlovenszkóóó váltakozásával. A következő percekben történtek a Fradi–Újpest örökrangadók jól ismert melléktermékét másolták le kicsiben, avagy a karhatalom és a magyar ellentüntetők rövid csörtéjének lehettünk tanúi. A pannon hazafiak húzták a rövidebbet, szétszóródtak a parkban, a bámészkodók pedig figyelmüket teljes mértékben az előadók ökörségeinek szentelhették. A rendezvény hangulatára jellemző, hogy a vezér hosszasan sorolta a magyarok bűntetteit, majd egy lélegzettel azt is kijelentette, hogy bocsánatkérést nem akar, de nem is kér.

Mivel a sajtó meglehetősen nagy számban képviseltette magát a rendezvényen, a médiában is visszhangja lesz az összecsapásnak. Kijelenthetjük, hogy a rendezvény mindkét aktív résztvevő csoportja elégedetten távozhatott a helyszínről. A magyarok elmondhatják, hogy egy szlovák rendőrállamba utaztak, ahol tombol a nacionalizmus, a szlovák fél ugyanakkor elégedetten jelentheti ki, hogy a „helyi” magyar soviniszták ismét beleköptek a levesükbe. Utólag belegondolva a komédiának helyet adó Komárom város lakosai mégis keserű szájízzel fognak visszagondolni a történtekre, mivel rajtuk csapódnak majd le az incidens következményei. Most akkor nevessünk, vagy inkább sírjunk?