A modern férfi

A menyasszony a nászindulóra mosolyogva vonul be édesapja oldalán. S ekkor zokogás hallatszik. Mindenki a vőlegény felé fordul, meglepett, csodálkozó tekintetek. Mert ő sírt. A meghatódottságtól. Olyan gyönyörű volt, még sose láttam ilyen szépnek, mondja később, és utólag sem szégyelli a könnyeit. Mindenki, aki látta, azt mondja, csodálatos volt ez a jelenet. Ha gondolta is valaki, mondani nem mondta, hogy nahát, férfi létére…

Az élet ilyen mulandó pillanataiban sejlenek elő a nagy társadalmi változások. Mert az, hogy egy férfi nyilvánosan zokog, és ezt abban a helyzetben mindenki helyén valónak, sőt szépnek tartja, arról tanúskodik, hogy megváltozott a társadalom férfiakról alkotott képe. Emlékszem egy húsz évvel ezelőtti játszótéri jelenetre. Az egyik kisfiú nagyon akart focizni, de többet volt a földön, mint talpon. Ilyenkor az anyja odarobogott, felráncigálta, és azt mondta neki: nehogy bőgj, a férfiak nem bőgnek. Egyszer hüppögve, vérző térddel sántikált a padhoz, ahol az anyjával ültünk. Az anyja jól megrázta, és szigorúan rászólt: nem bőgsz, tudod, hogy egy férfi nem bőg. És visszaküldte a betonra. Miért mondod neki folyton, hogy egy férfi nem bőg, kérdeztem. Neked tetszene, ha a férjed minden marhaságért bőgne? Milyen férfi az, aki könnyezik, mondta megvetően. És akkor magamba néztem. Valóban. Volt egy fiú, aki évekkel korábban sírt előttem, későbbi eszemmel nézve okkal, én kegyetlen szívvel mégis elküldtem, sőt, a sírás volt az utolsó csepp a pohárban. Irtóztam attól a sírástól. De a fiam, ha megüti magát, meg egyáltalán, miért ne sírhatna? Vagyis egyik férfi férfiatlan, ha sír, a másik nem? Amelyiket az ember szereti, attól nem tagadja meg a könnyek okozta megkönnyebbülés lehetőségét? Mert a sírás megkönnyebbülés, a lélek tisztára mosásának egyik eszköze. Nem hiába mondták pszichológusok azokban az időkben, hogy a férfiak sérülékenysége abból is adódik, hogy nem nyilváníthatják ki az érzelmeiket, mert azt a társadalom nem tartja összeegyeztethetőnek a férfi képével. De hát az a másik anya is szereti a fiát…

Teltek az évek és a modern férfi már sírhat. És sír. Nem emlékszem rá, hogy a sportolók régen sírtak volna, még a nők sem. A londoni olimpián pedig szinte mindenki sírt, a győztesek, a vesztesek, nők és férfiak. És ez olyan őszinte volt. Tetszik nekem ez az egyre emberibb, modern férfi.

Lampl Zsuzsanna