A mi döntésünk

Utána ebédet főzök és örülni fogok, hogy együtt vagyunk, mert ahogy azt kutatások is bizonyítják, végső soron a jó emberi kapcsolatok számítanak, az összes többi csak körítés. Persze attól még fontos. De az ebéd még messze van, térjünk vissza a szavazáshoz. Nekem ez nemcsak azt jelenti, hogy bedobom a cédulát az urnába, hanem azt is, hogy megfigyelem a szavazókat. Pozsony egyik külvárosában élek, amelynek 33 ezer lakosa van, tehát nem egy kis falu, de azért sok embert ismerek látásból. Az első észrevétel, hogy többségük nem úgy megy szavazni, ahogyan az üzletbe jár, hanem kiöltözik. Érdekes, hogy ez a falusinak tartott szokás egy ekkora városrészben is érvényesül. Általában az emberek akkor fordítanak különös gondot a külsejükre, ha valami fontos számukra. Persze tehetnék mindezt csak a látszat kedvéért, pusztán egymás előtti tetszelgésből, hogy mutassák, kinek mije van, de úgy tűnik, itt másról van szó. Ugyanis ezeknek az embereknek az arcán, függetlenül attól, hogy odabenn kire szavaznak, valami ünnepélyességet látok, amikor pedig kilépnek a szavazóhelyiségből, egyfajta elégedettséget. A szavazás tényleg fontos számukra. De miféle szociológus lennék, ha magamat kihagynám a megfigyelésből. Lássuk, mit is érzek. Büszkeséget. Örömöt. Hogy a gyerekeim, akik nem a politikából élnek, sok fiataltól eltérően, akik imádnak okoskodni, de a választásokra csak cinikusan legyintenek, azon fiatalok táborát erősítik, akik érzik az apró lépések felelősségét, és elmennek szavazni. Annak is örülök, hogy útközben magyarokkal találkozunk, mert azért itt is él néhány, akik már újságolják a választásukat. Újfent kiderül, hogy nem mindenki szavaz a közvélemény-kutatások előrejelzései alapján, nem mindenkit befolyásol, hogy szerintük ki a befutó, sem az, hogy melyek az állítólagos elveszett szavazatok. Ők a saját eszükre, szívükre hallgatnak. Igazuk van. Hiszen a választási preferencia és a választási döntés két különböző dolog. A választási preferencia a választópolgárok visszavonható, megváltoztatható szavazásának becslése, a választási döntés pedig egy konkrét, valós, nem visszavonható cselekedet eredménye. Egy fontos körítés. Homok a szélben, azt mondod, az vagyok, így szól Balázs Fecó híres slágere. Így igaz, száz év múlva ki fog emlékezni a mai napra? De az messze van. Ma ez még a mi életünk. És a mi döntésünk.