A menthetetlen minisztérium

Ez a mostani Peter Pellegrini kormánya, aki ugye szuverén, önálló miniszterelnök, senkinek nem bábja, a kormánya pedig a társadalmi kedélyek csillapításán dolgozik! Akkor hát mi történik itt?!

Nos, éppen az, ami miatt vasárnap tízezrek voltak kint megint a tereken. Éppen az, amiért hetek óta követelik a tüntetők a radikális változtatást. Azaz: folytonosság van, Robert Fico korrupt, hiteltelen, maffiakapcsolatokkal terhelt társasága irányít, és újra meg újra mindent megtesznek, hogy bizonyítsák: amíg a lehető legkisebb lehetőségük van is rá, ragaszkodni fognak hatalmukhoz és rezsimük fenntartásához. Rezsimük egyik biztos pontja pedig épp az a Tibor Gašpar, akinek irányítása alatt a rendőrség nem derített fel egyetlen komoly bűncselekményt sem, amelyben magas pozícióban lévő smeres politikusok szerepeltek volna. A belügyi tárca minden kormány érzékeny pontja, Robert Fico pedig ismét bebizonyította, nem hajlandó csak úgy megválni tőle. Mert nem hajlandó csak úgy megválni a hatalmától.

Peter Pellegrininek egy hónap sem kellett hozzá, hogy lelepleződjön: nem tartja kézben ezt a kormányt. Ha kézben tartaná, nem veszítette volna el belügyminiszterét ilyen villámgyorsan. Márpedig a Pellegrini-kormány legfőbb tétje épp a belügyminiszteri poszt sorsa volt. Pellegrininek egy hónap sem kellett hozzá, hogy kudarcot valljon a legfontosabb területen, nem tudta biztosítani a stabilitást a belügyben, s hiába szerezte meg a sokak számára hitelesnek tűnő Druckert, megtartani már nem volt ereje. Pellegrini mérlege kormányfőként az első komolyabb csatát követően: súlytalan.
 

A kormányválság most majdnem ugyanott folytatódik, ahova Kaliňák és Fico távozása után jutott. Patthelyzet van, mert a Smer csak két utat választhat: vagy olyasvalakit jelöl a belügyminiszteri posztra, aki végrehajtja Fico és Kaliňák utasításait, ám a társadalmi igényeket nem elégíti ki, vagy olyasvalakit, aki komolyan nekilát a helyzet rendezésének, s ezzel azonnal összeütközésbe kerül a párttal, amely jelölte őt.

A Smer most annyiban lépéselőnybe került, hogy Andrej Kiska már nem nevezhet ki hivatalnokkormányt, amennyiben neki nem tetsző jelöltet választanak a belügyminiszteri posztra. Így aztán Ficóéknak ez a Drucker-féle közjáték tulajdonképpen meg is érte. Nekünk, többieknek pedig arra volt jó, hogy a kételkedők megbizonyosodhassanak róla: a Pellegrini-kormány személycseréi nem hoztak valódi változást, Fico és Kaliňák akarata ellenére semmi nem történhet a koalícióban. Így várhatjuk az új belügyminisztert – de igazából – bárki lesz is az – várhatunk tőle bármit is?