A megalázott ország

A választások előtt pontosan meg lehetett nevezni azokat a problémákat, amelyeket az országban meg kell oldani, így az oktatást, az egészségügyet, a korrupciót, a romakérdést, a gazdaság fellendítését. De fellendítés helyett a karlendítésre szavazott az ország, a választói irracionalitás a csúcsra hágott, megoldások helyett cirkuszt és erőszakot akar. Az elkövetkező időszakban senki sem a problémákról fog beszélni, sutba dobtuk ezek megoldásának lehetőségét. Új problémákat kreáltunk, és azokat fogjuk oldani. Neonácikat és celebeket bízott meg a nép, hogy döntsön a sorsáról, hogy törvényeket hozzon, és azokkal meghatározza a mindennapjait. Döbbenet, csend, értetlenség. 

* * * 

Nem tud alakulni normális, működőképes kormány Szlovákiában. 
Minden, ami kormányként próbál viselkedni, csak ingatag próbálkozás lesz. Protestszavazatokból nem állhat össze egy kormány. Az önmagukat komoly pártként meghatározóknak tudatosítaniuk kell, hogy valamit elrontottak. Mert szombaton Szlovákiában mindenki tiltakozott valami ellen. 

* * * 

A legnagyobbat a választások győztese bukta. Fico kormányfő pártja elvesztette mandátumainak negyven százalékát. Az a magabiztosság, amely sugárzott a kormányerőből, mára teljesen elszállt, az alázatos Ficót látjuk. De annyi szavazatot azért szerzett, hogy megkerülhetetlenné váljon, bármi történjen is a következő napokban, hetekben. Még pár napja is azzal riogatta a választót, hogy ha nem őrá szavaz, akkor jobboldali tákolmánykormány jön létre, ami a legrosszabb lenne az országnak. Ma Fico annak is örülne, ha egyáltalán össze lehetne hozni egy tákolmányt, aminek ő maga is részese lehetne. 

* * * 

Egyértelműen azok a pártok égtek le, amelyek nem határolódtak el határozottan a Smertől. Olyannyira, hogy a KDH 26 év után kizúgott a parlamentből, a Sieť, amelyet gyakorlatilag a jobboldal vezérének, a Smer legnagyobb ellenfelének kiáltottak ki, épp csak becsúszott, amivel a választások egyik legnagyobb meglepetését okozta. Így a Népi Platform legerősebb pártja a maga 6,5 százalékával a Híd lett. Márpedig ez nem siker. A Hídnak esélye volt a két számjegyű eredményre, de az utolsó hónap szerencsétlen kettős kommunikációjával mindent elrontott. Bugár Béla hiába próbálta magyarázni a magyarázhatatlant, nem volt muníciója a vitákban: nem mondta ki, hogy a Smerrel nem. Ezért a választók megbüntették a pártot. És az egész hagyományos jobboldalt. A sors fintora, hogy a Hidat a Smer miatt büntették meg, most pedig már azt próbálják neki sugallni, hogy menjen kormányba az SNS-szel. 

* * * 

A választók kiemelték az SaS-t és az OĽaNO-t, amelyek szintén vaskos meglepetést okoztak. De azt se feledjük el: az ő szavazataik is protestszavazatok. Akik rájuk szavaztak ilyen nagy arányban, a jobboldalt büntették, mert nem állt a sarkára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Sulíkéknak és Matovičéknak nincs programjuk, azt sem, hogy rendszerellenesek lennének, pusztán azt, hogy önmagukat folyamatosan valakivel szemben tudják meghatározni. Ha kell, Ficóval szemben, ha kell, az Európai Unióval szemben, ha kell, a menekültekkel szemben. 

* * * 

Az MKP harmadszor nem került be a parlamentbe, pedig fél éve még szinte biztos bejutónak számított. De az MKP elkezdett kampányolni, és ugyanazt az önsorsrontó, vádaskodó, agresszív kampányt folytatta, amelyre 2010-ben már egyszer ráfázott. De akkor legalább politikai ellenfeleivel csatázott, idén más taktikát választott. A szlovákiai magyar intézményrendszert támadta. Lapunkat politikai ellenfélként kezelte, noha nem vagyunk ellenfelek. Teljesen célt tévesztett a kampány. És ezzel elbizonytalanította a szlovákiai magyar választót is. Ezért voltak délen kevesebben választani. Meg sem próbált új választókat szerezni, a meglévőkhöz beszélt, őket próbálta konzerválni. A pártnak gyorsan le kell vonnia a konzekvenciákat, ha talpon akar maradni. Gyors vezetés- és szemléletváltás kell, hiszen paradox módon az MKP-nak kedvezhet a jelenlegi politikai patthelyzet. Egy előrehozott választással új esélyt kapna. 

* * * 

Boris Kollár celebpártjáról nincs mit írni. Az a hagyományos politikai pártok válságát, és a választói irracionalitást mutatja, hogy alig néhány hónapos létezés után, politikai program nélkül, azzal az ostoba szlogennel, hogy ne válasszanak politikusokat, 6,6 százalékot tud bezsebelni. Még csak humorosnak sem nevezném. 

* * * 

Az a párt, amelyiknek nem írom le a nevét, 14 képviselőt küld a parlamentbe. 
Az a pártelnök, akinek nem írom le a nevét, bakancsban masírozik be a besztercebányai megyeházáról a parlamentbe. 14 nettó neonáci. A legutóbbi felmérések még két százalék körüli eredményt jósoltak neki, végül nyolc százalék felett végzett. Mindez azt jelenti, hogy ebben az országban 160 ezer rejtőzködő neofasiszta választó van, csak 50 ezer vállalja nyíltan. Hogyan jutott el ez az ország oda, hogy az SNS kelendő menyecskévé válik, s az a párt, amelyiknek nevét nem írjuk le, parlamentbe kerül? Minden szlovákiai magyar, aki örül a nácik sikerének, ne feledje: bármikor ő is a kopaszok célpontja lehet. Nagyon kicsin múlik. 

* * * 

Csúnya világ jön. És nagyon bizonytalan. Csak vért és könnyeket ígérhetünk.