„A mai napon töröllek”

I

mádom nézegetni ismerőseim nyaralási fotóit a Facebookon. Ma már mi sem természetesebb, mint hogy azonnal posztolják az okostelefonnal megörökített élményeiket. A legtöbben a repülőtéren elkezdik a „tudósítást”, aztán jönnek a tengerparti vagy városnéző fotók a világ minden tájáról, nagy örömömre, mert én idén sem utazom sehova. Az utóbbi hetekben azonban rendre összeszorul a gyomrom, valahányszor felmegyek a közösségi oldalra.

Számomra különösen kedves, egyébként pedig köztiszteletben álló értelmiségiek gyalázzák egymást, pár soros üzenetekben acsarkodnak, majd – a dráma csúcspontjaként – törlik egymást. Ismerőseik pedig serényen kommentelik mindezt, egyik vagy másik fél pártjára állnak, szintén néhány sorban. Mostanában két téma pörög: a menekültkérdés és a belpolitikai helyzet. Ezeken a témákon vesznek össze vérre menően általam normálisnak tartott művészek, közéleti személyiségek, a teljes ismeretségi körük előtt. Ha valaki azt írja a másiknak: töröllek, akkor tulajdonképpen az életéből törli az illetőt, azaz nem akar vele kommunikálni soha, semmilyen körülmények között. Nem kíváncsi a véleményére, nem létezik számára többé.

Én ilyet még soha nem tettem. Ha nézeteltérésem volt valakivel, felhívtam telefonon, vagy – ha adódott rá lehetőség – leültem vele egy kávéra, és megbeszéltük a dolgot. Nem mindig sikerült megegyeznünk, de legtöbbször azért közelebb jutottunk a kompromisszumhoz, és legalább nem mentünk el egymás mellett köszönés nélkül legközelebb.

Mostanában viszont azt látom, hogy általában középkorú vagy annál idősebb emberek felfedezik maguknak a Facebookot mint kényelmes és gyors kommunikációs eszközt. Ott osztják az észt, ott keverednek vitákba másokkal olyan témákban, amelyekről adott esetben egyik fél sem tud sokat, csupán az általa elismert sajtótermékben vagy portálon olvasott álláspontokat teszi a magáévá. Az ellentétes véleményen levőket pedig lehurrogja, sértegeti. Úgy érzi, a tényleges földrajzi távolság vagy az internet nyújtotta „személytelenség” legitimálja a verbális agressziót.

Kíváncsi lennék, mit mond erre a pszichológus. Én mindenesetre úgy gondolom, a Facebook nem alkalmas felület komoly viták lefolytatására. Nem erre találták ki. Lehetetlenség nyolc-tíz sorban árnyalt véleményt megfogalmazni bármiről, ennél többet pedig nem olvasnak el az emberek. Ha ez így megy tovább, és a vitapartnerek nem találkoznak egymással, lassan elsorvad az érvek és ellenérvek ütköztetésén alapuló vitakultúra, egyre többen haragszanak meg egymásra, törlik egymást, aztán ha találkoznak egy rendezvényen, sértődötten méregetik a másikat. Ennél azért intelligensebbek vagyunk. Legalábbis remélem…