A magyarkártya és a magyar kártya

A többségi vélemény szerint csak bizonyos csoportoknak az érdekük a téma állandó terítéken tartása. Úgyszintén sokan reménykednek, hogy a mostani állapot nem fog sokáig tartani. Annak ellenére, hogy a problémát sok oldalról vizsgálták, van egy olyan aspektusa, amely eddig elkerülte a szakértők figyelmét.

A tényleges (különírt) magyar kártyának ugyanis nem szlovák vonatkozásai vannak, hanem svájciak. Annak ellenére, hogy a köztudat magyar kártyának tartja, a kártya mégis Svájc, pontosabban Uri, Swytz és Unterwalden kantonok függetlenné válásnak történetét meséli el.

Az események Altdorfban kezdődtek a 13. század legelején, a legenda szerint 1307. november 18-án. A kanton Habsburg helytartója – újabb kapcsolat Közép-Európa történetével – azt találta ki, hogy egy földbe szúrt karóra helyezte a kalapját (tök kilences). Ez volt hivatott jelképezni az uralkodói méltóságot, és minden arra járónak levetett kalappal kellett köszöntenie a botra helyezett föveget. Akkorra azonban már érlelődött a svájciak ellenállása, egyre nehezebben viselték távoli uruk erőszakos helyi képviselőjét. Volt köztük egy bátor ember, a bürgleni születésű Tell Vilmos (makk fölső, hogy egy másik nemzetet, a franciákat se hagyjuk ki: a francia kártyában ez a treff dáma lenne), aki megtagadta a tiszteletadást. A helytartó, Herman Geszler (piros fölső; a francia kártyában kőr dáma) elhatározta, hogy megbünteti az engedetlent. Tudta, hogy Tell Vilmos híres nyílpuskás. Azt a büntetést találta ki, hogy Tell fiának, Walternek a fejéről lőjön le egy almát. A biztos kezű Tellnek sikerült a lövés, fia sértetlenül megúszta a büntetést. A szigorú ítélet azonban csak tovább izzította az elégedetlenség parazsát.

Annak ellenére, hogy Tell sikeresen végrehajtotta a feladatot, Geszler mégis lefogatta. A bűnöst csónakban szállították a vierwaldstätti tavon (zöld nyolcas) a börtönbe. Közben vihar támadt, amely megnehezítette a haladást. Az evezősök tudták Tellről, hogy egyben kitűnő kormányos is. Kérlelték Geszlert, engedje eloldatni köteleit. A helytartó eleget tett a kérésnek, és Tell irányításával sikeresen el is érték a partot (piros nyolcas). Ott viszont nem sokat tétovázott, hanem megszökött. Bosszút esküdött Geszlernek. Tudta, melyik úton indul tovább a helytartó Küssnacht várába (piros kilences), és megleste. Amint megjelent Geszler, Tell Vilmos számszeríja nem tévesztett célt (piros hetes).

A történet igazságtartalmán azóta is vitatkoznak. Tell Vilmos alakja azonban továbbra is él, mint a svájci Habsburg-ellenes szabadságharc bajnokáé. A legenda szerint 1354-ben egy vízbe esett fiú kimentésekor halt meg.

Hasonló történettel találkozhatunk Németországban, Dániában, Norvégiában és Izlandon. A történet a 19. század első felében jelent meg a kártya lapjain Magyarországon. A szigorú osztrák cenzúra nem engedélyezte volna a magyar múltból választott alakok ábrázolását, így alkotója, Schneider József, Schiller Tell Vilmos című darabját vette alapul. A pakli többi lapjain e dráma szereplőit ábrázolja.

Amint látható, a magyar kártya nem csak a magyarokról szól. Azonos ábrájú lapokat, magyar felirattal vagy felirat nélkül, gyártanak Csehországban és Szlovákiában is. Van tehát olyan magyar kártya, amit nyugodtan elő lehet húzni bármilyen hátsó szándék nélkül, mert valójában nem kizárólag csak magyar, hanem közép-európai. (Horbulák Zsolt)