A magyar diplomácia különutas illúziója

Ez diplomáciai alku volt, zárt ajtók mögött, amelynek eredményeképpen több ezer szövetséges katona kerül a NATO–orosz határ közelébe. Ez a szám továbbra is szimbolikus, de üzenetértékű Moszkva felé, amely az amerikai hadihajóktól néhány méterre repteti gépeit, vagy a brit nemzetközi légtérben, vagy más, érzékeny helyeken kikapcsolt rádióval szálldosnak néha atombomba hordozására is képes eszközökkel.

Az orosz titkosszolgálat „vállalkozói”, félállami hekkercsoportok segítik Trump amerikai elnökjelölti kampányát. Orosz kötődésű hekkerek buktak le azzal, hogy a Kiber Kalifátus nevű, az úgynevezett Iszlám Államhoz köthető hekkerként működtek. Azzal is megvádolta őket a német titkosszolgálat, hogy a migránsválság idején a görög–macedón határon aktív intézkedéseket hozott a Kreml.

Nos, ebben a geopolitikai helyzetben nyilatkozott a magyar külügyminiszter e héten kedden egy írásos interjúban. Tehát a szöveget biztosan olvasta, jóváhagyta, átgondolta, nem szólta el magát.

A NATO-tag Magyarország diplomáciájának feje kijelentette, nem gondolja, hogy „Oroszország bármilyen fenyegető cselekményre sort kerítene bármilyen NATO-tagállammal szemben”. Mondta a fenti események után, miután már 2008-ban kibertámadást intéztek Észtország ellen, miután Lengyelország és Csehország számtalan orosz kémet utasított már ki.

A szövetségesi szolidaritásba sok minden belefér. Biztos, hogy nem fogunk mindig mindenben egyetérteni. De nekifutásból segíteni az orosz médiának e percben legalábbis olyan szerencsétlen döntés, amellyel feleslegesen húzzuk magunkra az „oroszok trójai falova” matricát. Nem először. Márpedig az orosz médiában végigment teljes szélességében a magyar külügyér kijelentése, mutogatva egy uniós tagállam friss „kiállását”.

Az, hogy egy ország igyekszik egyensúlyozni, még rendben lenne. De Magyarország egy szövetségesi rendszer tagjaként ezt nem ugyanúgy teheti meg, mint a Kállay-kormány vagy a monarchia diplomáciája idején. Sőt, alapvetően az ország mérete, vállalt nemzetközi kötelezettségei az unióban és a NATO-ban némileg korlátozott mozgásteret adnak neki. Persze csak akkor, ha szövetségesei szolidaritását szeretné megtartani.

Ezzel a kommunikatív oroszbarátsággal már rég nem egyensúlyozunk. Nem nyer vele az ország. Nem nemzeti érdek. De akkor kinek és miért éri meg?