A lehető legrosszabb üzenet

 

A harmadik Mečiar kormány alakításakor Michal Kováč tagadta meg Ivan Lexa privatizációs miniszterré való kinevezését, erkölcsi okokra hivatkozva, amiért egyébként Lexa és Keltošová is Kováč lemondását sürgette. A második Mečiar kormány visszahívásáért és Lexa elutasításáért aztán Kováč megkapta a magáét – fia elrablásának ügye közismert.  Amit most Ivan Gašparovič államfő amolyan év eleji üzenetként nyilatkozott Čentéš kinevezésének megtagadása kapcsán semmiképp sem hozható párhuzamba Kováč döntésével. Kováčnak Lexával közvetlen tapasztalata és kapcsolata volt, egy pártból „származtak”, jóformán mindent tudtak egymásról, még azt is, amit Kováč Lexa elutasításakor ki sem mondott. Lehet Kováč lépését értékelni bárhogy, a következő évek az ő igazát bizonyították. No, nem bírósági megmérettetés formájában. Jogilag Lexa tiszta, mint a ma született bárány, de politikailag sose feledhető a tény, hogy az ifjabb Kováč elrablása ügyében éppen Mečiar helyettesítő államfő amnesztiái tették lehetetlenné egyrészt az igazság felgöngyölítését, másrészt pedig Lexa tisztára mosását, hiszen a nyomozást is beszüntették – mint ahogyan azt a közkegyelmi döntés előírta. Itt van Čentéš ügye, akivel, ugye, Gašparovičnak semmilyen közvetlen tapasztalata nincsen. Amit a – most már az Alkotmánybíróság szerint is – legálisan megválasztott főügyészről tudhat, azt csak a sajtóból és a rendelkezésére álló titkosszolgálati jelentésekből tudhatja. (Lásd még: RSS napilap – sic!) Ha Čentéšnek valóban vaj lenne a fején, elég lett volna annyit mondani, a jelöltnek bár jogilag nem, de erkölcsileg, etikailag támadható szakmai és egyéni múltja van, s az elnök döntése hiteles lehetett volna. Igen ám, de Gašparovič annyit tudhatott, hogy ha ilyet mond, Čentéš bepereli. A legnagyobb baj nem azzal van, hogy az államfő vélhetően politikai megrendelésre rosszul döntött. Ha Čentéš elfogadhatatlan, azt kimondhatta volna másfél évvel ezelőtt is, azóta talán némileg helyreállt volna a rend a főügyészi hivatalban. Nem. Gašparovič ezt másfél év töprengés után mondta ki úgy, hogy döntése abszolút hiteltelenné vált, és sokadik alkalommal bizonyította, az írott és íratlan szabályok fölött állónak érzi magát. Ha az a köztársasági elnök, aki az egyes vitatott kérdésekben vitathatatlan jelöltet utasít el, de gond nélkül kinevezi azt a Harabint, akivel szemben komoly kifogások merültek fel nyilvánosan, s aki annyira volt politikai jelölt, mint amennyire Čentéš nem, akkor kérdések merülnek föl. Mint ahogyan akkor is, ha a sokak által elfeledett Gaulieder ügy vezető karmestere ma államfőként politikai, erkölcsi problémákat feszeget. (Tegyük hozzá, Gaulidert a szlovák állam a legnagyobb csendben kárpótolta, mert bíróság mondta ki, mandátumának szavazással való elvétele törvénytelen volt.) Most képzelje el a tisztelt Olvasó, hogy a napokban természeti katasztrófa vagy komoly válsághelyzet rengeti meg ezt a kis országot. Ilyenkor rendes társadalmakban a morális autoritást jelentő államfő az, aki mozgósítja az embereket, szolidaritásra, segítségre, nagyobb teljesítményre szólít fel – elképzelni nem tudjuk, egy ilyen felszólítás után hány polgár legyint majd és a legönzőbb érdekei szerint cselekszik – ha ugyanezt látta az erkölcsi tekintélynek tekintett, választott primus inter pare esetében. Rossz kezdés 2013-ra.