A legkisebb helyiség

Kicsit irigykedtem a kollégákra, akik olyan feliratokat találtak a mellékhelyiségekben, hogy „WC-papírt, aranyhalat és elvesztett álmokat lehúzni nem szabad”, meg olyan piktogramokat, hogy tilos hányni, horgászni, és „tőkehalat kézben fogva kozáktáncot járni”. Nyilván, hogy az összes vicces felirat a férfiaknak jut, ez diszkrimináció!
Szerencsére sokkoló élmény sem ért. Tény, hogy a hegyekben kialakított mellékhelyiségekben valóban a szemétkosárba kell dobni a papírt, ami, nos, khm, egy idő után nem annyira kellemes aromát eredményez, de még mindig jobb, mint egy toi-toi, s végül is azzal is megoldhatták volna a helyzetet.
A fülkéket nem mindig sikerült egyformára szabni, némelyiknek a közepén, némelyiknek a szélén van a csésze, és némely ajtó nagyobb, mint a neki hagyott  nyílás – ha ilyennel találkozunk, menjünk át másik fülkébe, ha megpróbáljuk becsapni az ajtót, nem fog sikerülni, legfeljebb saját magunkból csinálunk néhány órára Kilencujjú Frodót.
De például a Gorkij Sajtóközpontban akkora egy fülke, hogy azt Pozsonyban kiadnák szobának roppant kedvező áron (100 €/hónap), és vetekszik vele a Jéghegy Korcsolyapalota toalettje is.
Ha vannak is furcsaságok az olimpiai mellékhelyiségekben, azok mind a férfivécékben vannak, gondoltam magamban a Sajba Arénában, amikor egy hokimeccs szünetében újabb létesítmény toalettjét pipálhattam ki a listámon.
Ám ekkor valami furcsa indíttatásból felnéztem – s felülnézetből elém tárult minden, ami a szomszéd fülkében történt.
A plafont tükör borítja.