A lakáskérő esete

Ugyanakkor az is kiderült, hogy eme aggodalmaskodó embereknek csak 33 százaléka használ környezetbarát termékeket. Mondhatnám, ez egy örök ellentmondás a vélemények és tettek között, amely az élet minden területén megnyilvánul, de a cikk írója, sikeres marketingszakember, továbbmegy: szerinte a fogyasztók nem erkölcsi megfontolásból vásárolnak öko-, bio- és hasonló termékeket, hanem azért, hogy megmutassák, ők különbek másoknál. Ehhez persze az kell, hogy a termék státusszimbólummá váljon, vagyis a vászontáska, amivel felváltják a műanyagot, okvetlenül márkás legyen. Mint ahogy vannak is ilyen táskák, tíztől több száz euróig terjed az áruk. A kulcsszó: a látszat. Ami sokszor megtévesztő, de ki tudja azt? Kezdő újságíró voltam. Hosszú olvasói levél érkezett a szerkesztőségbe. „Házasodni fogunk, lakást akarunk, de mivel cigányok vagyunk, a polgármester nem akar nekünk lakást adni! Segítsenek!” Ez volt a lényeg, részletesen kiegészítve a fiatal nő élethűen ábrázolt sikertelen próbálkozásaival. Nekem kellett intézkedni. Felvettem a kapcsolatot a nővel. Elismételte az őket ért igazságtalanságot. Nagyon rokonszenves volt és nagyon meggyőző. Beleéltem magam a helyzetükbe. Micsoda szemétség! Nem nyugszom, míg nem segítek nekik! A polgármester már várt. Az asztalán vastag dosszié hevert. Benne a nő segítségkérő levelei. Aztán mindenféle hivatalos papír. Köztük két lakáskiutalási irat, majd további levelek, amelyekben a segélykérő felháborodottan visszautasítja a felkínált lakásokat, merthogy azok „lyukak”. Egyébként kétszobás lakásokról volt szó. Hát ennyi, mondta a polgármester. Most csak egy lakást tudok felajánlani, de az rosszabb állapotban van, mint az előzőek voltak. Visszamentem a nőhöz. Igen, lett volna lakás, de jobbat akartam, válaszolta, amikor szembesítettem a valósággal. Hát ez nem jobb, de vagy elfogadja, vagy nem. De többet ne hazudjon, és ne írjon olyan levelet, amelynek szinte minden mondatában szerepel az igazságtalanság szó. Nem jött zavarba. De ha az igazságot írom, mondta, akkor maga nem jött volna ki, hogy kikényszerítse a jobb lakást! Hogy ez rosszabb? Nem baj! Mindenki tudja, hogy újságíró járt nálam! Ettől én most már különb vagyok másoknál!Sokat tanultam akkor a látszatról. Az emberi lélek rejtelmeiről. És az újságírásról.