A lágy cenzúráról

Ezekre a kérdésekre kereste a választ A médiapiac illiberális modellje – Lágy cenzúra 2017 címmel megjelent Mérték Füzetek 14. száma, melynek szerkesztője Urbán Ágnes, a szerzők pedig Máriás Leonárd, Nagy Krisztina, Polyák Gábor és Urbán Ágnes.

A szerzők a bevezetőben kiemelik, nem a magyar média állapotfelmérése volt a céljuk, hanem a piaci folyamatokra koncentráltak, továbbá a szokottnál későbbre időzített megjelenés lehetővé tette, hogy az előző pénzügyi év eredményeit is figyelembe vegyék.

A 2017-es év nyugodtabb volt, mint az előző vagy az azt követő év: 2016-ban szűnt meg például a Népszabadság, idén pedig, az április 8-ai választások után is nagy változások történtek, eltűnt például a Magyar Nemzet és a Heti Válasz.

A tulajdonosváltások részletes ismertetésétől eltekintünk, hiszen a médiafelvásárlások története jól ismert, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy

a külföldi befektetők szinte eltűntek, és a Magyarországon maradt, a Blikket is kiadó Ringier Axel Springer sem foglalkozik közéleti kérdésekkel.

A rádiós piac az elmúlt években szintén átalakult, elsősorban a frekvenciapályázatoknak köszönhetően lehetett megváltoztatni azt a médiaszektort, melynek nagy szerepe van a hírfogyasztásban. 2017-ben a televíziós piacon sem volt jelentős, a nagyobb piaci szereplőket érintő változás. A jelentésben található összeállítás is megerősíti, hogy a legkiegyensúlyozottabb az online piac.

Érdemes tanulmányozni a médiacégek 2017-es pénzügyi eredményeit, a választások előtt kirívóan megugrott az állami hirdetések (Soros-kampány stb.) volumene a kormányközeli médiacégeknél, az erre fordított összeg meghaladta a 80 milliárd forintot (úgy, hogy fontos médiumok adatai hiányoznak).

A piacon a legfontosabb szempont a politikai hovatartozás és hűség: „A vizsgált cégek esetében a pénzügyi eredmény nem a piaci teljesítmény, hanem a politikai pozíció következménye, tehát nagyon torz viszonyok alakultak ki” – olvasható a jelentésben. Egy példa: míg a 2017-ben Simicska Lajos tulajdonában levő Magyar Nemzet hirdetési bevételeinek 3%-a volt állami, addig a kormányközeli Magyar Időknél ez az arány 87% volt. A hetilapok piacán is ugyanez a helyzet: a HVG 3% állami hirdetésre számíthatott, a Figyelő 77%-ra.

Az állami hirdetések, a kormánypárti média támogatásai tehát „a lágy cenzúra legfontosabb eszközeként funkcionálnak.”

Szeptembertől újabb átalakítás jön a kormánypárt médiabirodalmában – írta meg tegnap a 444.hu –, centralizációra és központi irányításra lehet számítani. Az összevonások fő oka, hogy az egyes médiumok menedzsmentje nem elég hatékony, és gyakoriak a pénzügyi visszaélések.

A magyarországi médiapiac eddigi és újabb változásai még inkább megerősítik azt az igényt, hogy ne csak magyar nyelven tájékozódjunk.