A kivonulás mellékhatásai

Éppen ívtak a csukák, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy a NATO kivonja csapatait Afganisztánból. Száraz egy hír – szúrta tekintetét az áprilisi vetésbe Bandika. Nekünk az – felelt Ervin. De mit szóljanak az afganisztáni magyarok? Őket megkérdezte valaki? Bandika úgy tett, mintha nem értette volna, kettéhasított a baltával egy farönköt, majd visszakérdezett mégis. Milyen afganisztáni magyarokra tetszik gondolni? Talán lakik ott ismerőse? Ervin kiköpte a tökmag héját, majd bólintott egy óvatosat. Persze, az Aurél, a Stein Aurél. Ő mondjuk egy ideje már ott van Kabulban. Mennyi ideje? – kérdezte Bandika, mire Ervin elárulta, hogy nem olyan régtől, mindössze 1943 óta. Ott halt meg ugyanis, azóta nem is ment máshová.

Ez csak arról jutott eszembe – folytatta Ervin, és előbányászott a zsebéből további fél marék tökmagot –, hogy Romániában is a pénzügyminiszterből csináltak kormányfőt, mint itt, Szlovákiában. Florin Cîțu tavaly ilyenkor még a Ludovic Orban vezette kormány pénzügyminisztere volt, a választás után viszont már övé a kormányfői poszt. Az egészségügyi minisztert viszont szó nélkül kirúgta egy elhibázott sajtótájékoztató után, meg azután, hogy a bukaresti Victor Babes Kórházban nem kaptak elég oxigént a lélegeztetőgépek, nyolc covidos beteg életveszélybe került, az orvosok csak ötöt tudtak megmenteni. Szóval a minisztert a kormányfő kirúgta, mire a második legcombosabb koalíciós partnerük, az USR Plus bojkottálni kezdte az együttműködést. Először úgy tűnt, hogy arrogancia és hatalmi harc van a háttérben, végül kiderült, hogy csak nem bír kitavaszodni, azért olyan frusztrált mindenki. Bandika rémült arccal támaszkodott a léckerítésnek. Maga úgy beszél, mint aminek csattanó maszlag került a spenótjába. Nem kellene mindent elhinnie, amit elolvas.

Ervin szomorúan tekintett a kert végébe. Talán igaza van. Talán információfüggő lettem. Ennyi ingert nem vagyok képes feldolgozni. Ön mit javasol? Bandika felvetette, hogy Ervinnek talán jót tenne, ha elutazna egy másik járásba. Már azt is lehet, főleg és elsősorban természetjárási céllal. Ervin most elgondolkodott. A természetjárás az egy külön járás, mint mondjuk a Lévai, a Losonci meg a Terebesi, vagy hogy van ez? Melyik járás a legalkalmasabb a természetjárásra? Bandika elővett egy doboz Cavintont a zsebéből, és Ervin felé nyújtotta a tablettát. Vegye ezt be, de máma már ne pálinkázzon. Estére megkeresem és kinyomtatom önnek az ország járásokra osztott térképét, azt fogja tanulmányozni. Minden járást más színnel fog kiszínezni, és eltervezheti, hová megy kirándulni. Ervin lenyelte a tablettát, és azt mondta, jó. Majd ismét kérdezett: De mi lesz, ha Matovič megint sajtótájékoztatót tart a Szputnyikról, és kiderül, hogy a gyógyszerellenőrzési intézetben megvizsgált oltóanyag, amelyről állítólag nem küldtek elég információt… és ha az államháztartási hiány, meg az afganisztáni kivonulás, meg az új román egészségügyi miniszter… Bandika bekísérte Ervint a házába, beültette egy fotelba, pokrócot terített rá, és bekapcsolta Vivaldi Négy évszakját. Ezt hallgassa. Aztán hamarosan megnő a fű, mehet kaszálni, mert szerintem az van, hogy keveset tetszik mozogni.

A szerző a Vasárnap munkatársa