A katolikus egyház az LMBTQ+-létrán

Az LMBTQ+-téma nagyon kényes az egyházakon belül, akár egy adott felekezeten belül is lehetnek eltérések. Az egyik katolikus gyülekezetben elfogadóak, a másikban nem igazán. Hasonlóképp működhet az egyes református, evangélikus vagy akár baptista hitgyakorló közösségeknél. Önmagában nagyon fontos, hogy az LMBTQ+-közösségben élők helyzetével foglalkozzunk, ami felveti azt a kérdést, hogy a katolikus egyház képes-e elviselni ezt a terhet. Mi történik egy olyan helyzetben, amikor a keresztség szentségében szeretne részesülni egy transznemű, de az adott gyülekezet elöljárója nem hajlandó kiszolgálni, ugyanis az szembemenne az elveivel és a hitével? Az adott illető elmehet egy másik gyülekezethez, vagy panaszt tehet a papra, esetleg magasabb körökhöz is fordulhat. Az egyházat azonban mennyire fogja megszorongatni a pápa legújabb kijelentése? Megélhetünk egyfajta „egyházszakadást”?

Ha valami nagyon az elveink és a hitünk ellen megy, akkor nem csináljuk, úgyhogy biztosan lesznek olyan papok, akik levetik majd a római gallért e döntés miatt. Azonban a „munkaviszony” megszűnésével valami újat kell találni (az amerikai filmekben ilyen papokból lesznek az ezermesterek). Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ha túl sok katolikus válna ki a nagy egyházból, akkor ők akár új vallási felekezetet is alapíthatnának. Ne feledjük, hogy számtalan elágazása van a protestantizmusnak, apró félreértések miatt. Korai protestantizmus, evangélikus kereszténység, kálvinizmus, anglikanizmus, kvékerek, baptizmus, metodizmus, adventizmus… Önmagában a protestantizmus a katolicizmusból ered, s a protestánsok nem egyetértése hozta ezt a szerteágazó hálót. A katolikus egyházaknál is vannak rítuskülönbözőségek, azonban mind a római egyházhoz tartoznak. Egy ilyen „veszélyes” határozat meghozásával sok szúrós szempár szegeződhet a pápára, s nem biztos, hogy jól fog kijönni belőle.

Bár nem valószínű, hogy a római katolikus egyház vérmesen megérezné, ha egy-egy rész kiválna belőle, sőt a lehető legcsendesebben, botrány nélkül elsimítanák az ügyet, érezzük azért a súlyát, hogy a keresztény közösséget ez menynyire megviselné. A nagy keresztényi egység megbomlása az elfogadás mellett tett bizonyság következtében.

Jobbára filozófia, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a pápa egy belső reformáción dolgozik, aminek következtében az LMBTQ+-közösség teret nyerhet az egyház teljes elfogadásában. Korábban a katolikus egyház úgy nyilatkozott, azonos neműekhez szexuálisan vonzódni nem bűn, de az azonos nemű partnerek között megvalósuló szexuális aktus már az. Ezt tekinthetjük az első nagy morzsának. Most már a transznemű emberek is lehetnek keresztszülők római katolikus keresztelőkön, lehetne ez a második morzsánk. Még számtalan kérdéssel foglalkozik a doktrinális hivatal, továbbá egy kicsit homályosan fogalmaztak azt illetően, hogy az azonos nemű párok örökbe fogadott vagy béranyától származó gyermeke jogosult-e a keresztség szentségére. Lehet, egy két hét/hónap, és meglesz a harmadik morzsánk is.

Lassan, de biztosan lépeget előre az LMBTQ+-létrán a római katolikus egyház, s talán ennek a tempónak köszönhető, hogy még nem olvashattunk semmilyen belső botrányról, viszont érdemes figyelemmel kísérni, hogy a legújabb szabályozások milyen reakciókat váltanak ki egyes helyeken.