A kampánycsend hangjai

Mi ez a furcsa neszelés településszerte, barátom? – szisszentett fel az élelmiszerbolt előtt guggolva egy dobozos sört Bandika. Ezek a kampánycsend hangjai – szívott egyet az orrán Ervin. Elővett egy Chinchallero szivart, lángot tartott elé, majd miután izzani kezdett a végén a parázs, a füstöt az ég felé fújta. Ilyen jól élünk? Hogy szivarral indítjuk a csütörtököt? Felvitte a parlament a podporát, vagy mi a túrós kalács történt? Van valami új? 

Bandikából dőltek a kérdések, mint az Iguazú. Ervin meg csak támasztotta a bolt oldalát, néha köszönt egy-egy érkezőnek vagy távozónak, hogy szevasz apa, vagy csókolom, Bözsi néni, és pöfékelt, csak pöfékelt. Én akkor szivarozok, ha van hozzá kedvem. Most meg épp van. Ennyi. Megterhelő időszakon vagyok túl, a február engem minden évben kifacsar, pontosabban gödörbe buktat, mély homályba… meg ilyenek. 

Korán van még Kosztolányihoz, jegyezte meg a guggoló Bandika, majd kortyolt még egyet a söréből, és a betonra köpte. Pazarolgatunk, pazarolgatunk? – fújt ki egy újabb felhőt Ervin. Bandika elismerte, hogy tette így is értelmezhető, viszont rávilágított a tényre, hogy a sör előbb-utóbb úgyis távozik a szervezetéből, ráadásul nem is finom. 

Feltámadt a szél, majd eléjük fújt egy szórólapot, amelyről egy arc nézett rájuk. 

Kellene szólni a szélnek, hogy ne terjesszen már szórólapokat, mert kampánycsend van, jegyezte meg Bandika, miközben összegyűrte markában a sörösdobozt. 

Ezzel is… mi lesz? Ki fogja ezt újrahasznosítani? Majd a szemétügyi hivatal munkatársai, ütötte le a hamut Ervin. A kukásokra gondol? Bandika szerint mindenki a saját életének a kukása. Ervin szigorú arccal helyeselt: jobb ma egy kukás, mint holnap egy bukás. Meg aztán – tette hozzá – holnap el kéne ballagni szavazni is. 

Bandika a tenyerébe nézett és vállat vont: egész nap a hegyen brigádozok, meg kell metszeni tizenkét hektárt. Vasárnap ugyanaz. Kell a pénz, sajnos nem tudok részt venni a választáson. Ervin nem jött zavarba: szerintem kérjen mozgóurnát! De azt csak súlyos betegek kérhetnek, úgy tudom, aggodalmaskodott Bandika. Hát mondja azt, hogy elkapta a koronavírust. Bandika nem lett jobb kedvű. Akkor nem urnát küldenek utánam, hanem mentőt. Mikor lett maga ilyen válogatós? – taposta szét Ervin a szivarvéget, és a vasútállomás felé nézett.

A szerző a Vasárnap munkatársa