A jövő Kínában dől el

A feltörekvő piacokon az elmúlt hetekben végigsöprő árfolyameséseket főleg az amerikai jegybank (Fed) politikájának (a pénzcsap fokozatos elzárása az ún. mennyiségi lazítás kivezetésével), a feltűnően nagy külső egyensúlytalanságnak (Törökország, Dél-Afrika), a csapnivalóan rossz, szélsőbalos gazdaságpolitikának (Venezuela, Argentína) és a politikai káosznak (Egyiptom, Ukrajna), illetve ezek kombinációjának és továbbgyűrűző hatásainak tulajdonították. Ez rendben is van, a világgazdasági növekedés szempontjából leglényegesebb (ahhoz 2008 óta a legnagyobb mértékben hozzájáruló) Kínára azonban egyik fenti jellemzés sem ül, viszont meghatározó lesz, mi történik a világ új műhelyében. Leegyszerűsítve, egy gazdaság háromféleképpen nőhet: a munkaerő, a termelékenység és az állótőke-beruházások révén. Ami az első, klasszikus termelési tényezőt illeti, Kína (a csupán tavaly lazított egykepolitika miatt) már túl van a csúcson, 2013-ban már második évben csökkent a munkaképes korú lakosság száma, csaknem 2,5 millióval. A rohamos elöregedés folytatódni fog, s ez egyre nagyobb teher lesz az aktív munkavállalók számára. Az extenzív szocialista iparosításra jellemző növekedési modellnek (több munkáskéz többet gyárt) ezért régen vége. Ez még nem lenne gond, hisz ott a hírhedten magas beruházási ráta (gyárak, infrastruktúra, kereskedelem, ingatlanok). Ezt mindenhol a világon főleg hitelből finanszírozzák, és épp ez az eladósodás nőtt elképesztő mértékben Kínában. A Nemzeti Könyvvizsgáló Hivatal december végi jelentésében 17,9 trillió jüanra, 3000 milliárd dollárra becsülte a helyi kormányzatok adósságát (2013 júniusában), s ez 70%-os növekedés 2010-hez képest. Ezzel együtt az államadósság a bruttó hazai termék (GDP) 58 százalékára ugrik, ami a fejlett országokhoz képest még alacsony, de csak hozzájuk képest. Ráadásul a teljes adósság (az állam, a lakosság, a vállalatok és a pénzügyi szektor összadóssága) valahol a GDP 230%-ánál járhat, ami a feltörekvő piacokon belül kirívóan magas arány. Nyilvánvaló, hogy az eladósodás nem folytatható vég nélkül, a kínai jegybank már két éve szorítaná a gyeplőt, de ezzel csak azt érte el, hogy a hitelezés egyre nagyobb része helyeződött át a hivatalos kereskedelmi bankokból az ún. árnyékbankrendszerbe (számításai szerint tavaly már a teljes hitelkihelyezés harmadát tette ki). További hitelboom és szárnyaló beruházások nélkül nemcsak az állótőke, de a humántőke is csak korlátozottan fejleszthető, a termelékenység növekedése és az innováció lesz a jövő kulcskérdése. Ugyanakkor nem sok esély van arra, hogy gyorsabban nőjön, mint bármikor korábban, pedig az eddigi növekedési szint fenntartásához erre lenne szükség. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója