A jobboldal vezére

Az SaS elnöke hétindító sajtótájékoztatóján valós alternatívának nevezte a jobboldaldali koalíciót, bár az SDKÚ két legerősebb emberét előre kizárta a kormányból, mivel szerinte leginkább őket terheli a felelősség a jobboldal szétveréséért. Emellett nem felejtette el megjegyezni, hogy az SaS a jobboldal új vezető pártja szeretne lenni. Közelednek a választások, folyamatosan emelni kell a téteket, a szavazók ingerküszöbét már egyre kevesebb dolog éri el, nyilván Sulík is ezért akart nagyot mondani. Tudom, hogy amikor a politikusok kampány üzemmódba állnak, egyre kevésbé érzékelik a valóságot maguk körül, de ez azért enyhe túlzás volt. Richard Sulík úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy a jobboldali szavazók többsége kiábrándult saját korábbi pártjából. Nem csak az SDKÚ veszítette el szavazóinak többségét, ugyanez érvényes az SaS-re is. Komoly veszélye van annak, hogy a párt listájára felvett, s általa a parlamentbe is bejuttatott Igor Matovicék Egyszerű Emberei még a saját kis botrányuk ellenére is utolérhetik, vagy akár le is előzhetik az SaS-t. A januári felmérések nem a jobboldal vezető erejeként, hanem talán a leggyengébben szereplő jobboldali pártként hozzák ki Sulíkékat. Bár a lelke mélyén mindenki egy jobboldali koalícióról álmodik, az elmúlt másfél év tapasztalata és az aktuális közvélemény-kutatások eredményei nem ezt jelzik előre. Hogy ki válik a jobboldal vezetőjévé, az március 12-én derül majd ki, erről a szavazók döntenek. S hogy melyik pártot ki vezeti majd, a pártok saját fórumainak joga eldönteni. Sulík téved abban, hogy megmondhassa, ki és hogyan képviselje a másik pártot. Programokról mindig lehet vitázni, egyezkedni, közös nevezőt keresni, de személyeskedni nincs nagyon értelme.

Több mint valószínű, hogy Mikuláš Dzurinda befolyása a szlovák belpolitikára a márciusi választások után a minimálisra csökken majd, s az is valószínű, hogy ha az SDKÚ még egyszer meg akar erősödni, már nélküle kell megtegye, ám ezt mégsem egy másik politikai párt elnöke hivatott eldönteni. Hihetetlen és egyben szomorú azt látni, hogy a szlovák jobboldal pont a választások előtt hogyan csinálja ki önmagát úgy, hogy közben Robert Ficóék keresztbe tett kézzel ülnek és röhögnek rajtuk. Érthető, hogy most mindenki a maximumot akarja kihozni, de a szavazók szinte egyáltalán nem vevők már erre. Az SDKÚ és az SaS most mintha abban versenyeznének, ki tudja alulmúlni a másikat.